2000. augusztus 27-én Stella lezuhan egy oslói bérház tetejéről. Véletlen baleset volt vagy a férje, Martin taszította le? Nem tudni… Nyomoz a rendőrség, tűnődik a család, a barátok. Erről szól a könyv. És közben Stella zuhan…
A regény öt fejezetre tagolt: I. [Zuhanás], II. [Zuhanás], III. [Zuhanás], IV. [Zuhanás], V. [Zuhanás]. Furcsa ez az örök jelen, de teljességgel megalapozott, hiszen a cselekmény e köré a néhány másodperc köré koncentrálódik. Adott pillanatban nem is az a fő kérdés, hogy gyilkosság vagy öngyilkosság történt, hanem hogy miért történt, ami történt?
Sorra megszólalnak a szereplők, őszintén, szinte kérkedő nyíltsággal. Mintha egy rendőrségi jegyzőkönyvet olvasnánk… De a műfaj csak ürügy, hiszen mindenki önmagát keresi leginkább.
Az első rész két beszélője Axel, Stella idős barátja és Amanda, Stella nagyobbik lánya. Mindketten tele vannak problémákkal. Axel végtelenül magányos, hiszen nem túl boldog házassága után egyedül maradva egy rosszkedvű bejárónőn kívül Stella az egyetlen emberi lény, aki tartja a kapcsolatot vele. Minden reggel azzal a reménnyel kel fel, hogy aznap végre meghal. Amanda a tipikus kamaszlány, akinek saját frusztrációin túl még családi helyzetével is meg kell küzdenie: mostohaapját nem kedveli, de féltestvére iránt már-már beteges szeretetet érez. Vallomásukban kivetítődik Stella lénye, ugyanakkor Stella életében és halálában értelmet nyer néhány mozzanat az ő életükből. Ezalatt pedig Stella zuhan…
A következő rész beszélője Corinne, a rendőrnyomozó. Bármennyire próbál tárgyilagos maradni, nem megy neki, hiszen konkrét bizonyítékok hiányában ösztöneire és megérzéseire kell támaszkodnia. A tárgyilagos hangnem azért sem tud uralkodóvá válni, mert ebben a részben szólal meg az ügy talán legérintettebb szereplője, Martin, a férj. Nagyon figyelemreméltó a meseszövés: Martin az egyetlen, aki nem egyenesen beszél, hanem közvetve, mintegy a háttérben maradva, bár ő az, aki leginkább ismeri a lényeget. És Stella még mindig zuhan…
Három szemtanúja van az esetnek: Alma Bloom, Frederikke Moll és Ella Dalby. Mindhármuk élete és sorsa érdekesen fonódik bele Stella történetébe. Aki zuhan…
A fent említett néhány ember kellett volna talán alkossa azt a hálót, amely a zuhanó nőt kifoghatta volna. De a foszlott, szakadozó kapcsolat-szövedék nem volt elég. Pedig közülük – látszólag – Stella a legproblémamentesebb, legkiegyensúlyozottabb. Ha még ő is leesett, mi lesz a többiekkel?
Két érdekességre is felhívnám a figyelmet. Először is a magyar cím zsenialitása: a magyar nyelvben az igének van egy olyan tulajdonsága, amely a múlt idő használata nélkül a cselekvés befejezettségére tud utalni az igekötő segítségével. Például így: Stella lezuhan. De itt nem. Stella zuhan. Még mindig. És fog is, ameddig érvényesek lesznek a felvázolt problémák, és ameddig lesznek olvasók, akik kézbe veszik e regényt. Másodszor két előre és hátra egyaránt utaló képi metafora: a külső borítón látható óriáskerék képe, illetve a keménytábla avokádózöld színe. A regény végére mindkettő sokszoros értelmet nyer…
A híres norvég írónő, Linn Ullmann –aki egyébként Ingmar Bergman és Liv Ullmann lánya– első regényét 1998-ban írta, de ekkor már irodalomkritikusként ismert volt a nemzetközi irodalmi életben. Azóta több hazai és nemzetközi díjat érdemelt ki. A Scolar Kiadó 2000-ben kezdte el regényeinek kiadását, eddig négy műve jelent meg: Mielőtt elalszol (2000), Kegyelem (2006), Áldott gyermek (2008) és a Stella zuhan (2011).