Szerző: Delka

Tovább
Salman Rushdie: Kés (Helikon, 2024)
Kritika
|
96

Salman Rushdie: Kés

Nem csak száraz ténybemutatás a könyv, hiszen nagyon sokféle gondolat színesíti ezt a lélekelemzést. Nagyon sok világirodalmi és irodalomtörténeti utalást hoz be Rushdie a szemmel, a szem elvesztésével kapcsolatosan (ez ugyanis az egyik legnagyobb traumája: a szeme és a keze maradandó sérülése). De ez magyarázza a címet is: nem “a” kés, hanem Kés. Vagyis nem az a meghatározott kés, amelyikkel a támadója megsebezte, hanem minden olyan fegyver, amely az írói, a művészi, a szólásszabadságot próbálja elpusztítani.

Tovább

Fekete szalag a zászlón: 2024. március 15. könyvek tükrében

2024. március 14-én vehette át a Kossuth-díjat Visky András József Attila-díjas író, dramaturg, és egy nappal azt megelőzően Kolozsváron elhunyt Szilágyi István Kossuth- és József Attila-díjas erdélyi magyar író, a Helikon folyóirat alapító főszerkesztője. Mi mással ünnepelhetnénk, emlékezhetnénk mint könyvekkel? Három regényt szeretnék kiemelni mementóul.

Tovább
Shelley Read: Akár a folyó (Centrál Könyvek, 2023)
Kritika
|
96

Shelley Read: Akár a folyó

Victoria Nash élete olyan volt, akár a folyó: számos kitérővel sok mindent magába foglaló, az egyes dolgokat hordalékként lerakó, míg másokat tovább áramoltató, mindig függve az őt behatároló „partoktól”, de sokszor elvéve, illetve hozzátéve azokhoz. Felemelő regény a hatvanas években megsemmisült Iola városának igaz történetéről, egy különös szerelemről, a nehézségekkel való szembenézésről, a bátorságról, a kitartásról, a barátságról és az otthonról, amelyre ott is rálelhet az ember, ahol a legkevésbé várná.

Tovább
Sándor Iván: Tiltott terület (Magvető, 2023)
Kritika
|
100

Sándor Iván: Tiltott terület

Sándor Iván könyvéből ez a figyelmeztetés olvasható ki: a múlt ismerete nélkül elkövetjük ugyanazokat a hibákat. A háborúk is ezek: a múlt tanulságainak elfelejtése, a hibák megismétlése. Talán ezért kap nagyobb terjedelmet a regényben a fiatalember szólama, ő az, aki átszűri magán a másik két nézőpontot. És végül a kockázatosabb, de igazabb döntést hozza meg: nem vágja ki dolgozatából a „kényes” részeket és ezzel felszabadít egy „tiltott területet”.

Tovább
Kritika
|
100

Lackfi János: Rocky

Lackfi János regényének a főhőse egy mentálisan sérült fiú, akit csecsemőkorában az anyja elhagyott és a nagynénje nevel, és akinek egy kicsit túl erős az igazságérzete. És közben a kezében van egy féltengely. A fiút nyolc év letöltendő börtönbüntetésre ítélik, és a börtönben megáll az idő: a fiú nem érzi rosszul magát, mert kialakul egy rutin, ami megfelel az ő észjárásának, érzéseinek. Egyszerű, konkrét gondolkodású ember, akinek a szíve jó. Vallásossága pajzs tud lenni a külvilág ellen. Ismervén Lackfi János költői munkásságát meg a magánéletében is képviselt vallásos nézeteit, szinte elvárásom volt, hogy beépíti ezt ebbe a regénybe is. A kérdés csak az volt, hogy hogyan. A válasz: lackfisan, természetesen.

Tovább
Mörk Leonóra: Szentjánosfű (Jaffa, 2023)
Kritika
|
90

Mörk Leonóra: Szentjánosfű

Mörk Leonóra a legújabb regényében érdekes kultúrtörténeti kalandozásra invitál bennünket: a 17. századi Hollandiába. Vlieland szigetén vagyunk, Hollandiában, 1634-ben. Nyár közepe van, Szent János napja. Ez a nap a teljes európai kultúrkörben, a különböző népek szokásaiban nagy szerepet játszik, termékenységvarázslási rítusokban gazdag. Aelke szívében bimbózik már a szerelemvágy, amit ez a mágikus éjszaka felerősít. Az ünnepi tűzgyújtásra, körtáncra készülve Aelke sétára indul a környező dombokon, a tengerparton. Itt találkozik a szigeten látogatóban levő Jannal, akiről hamar kiderül, hogy idegen, festőtanonc és siketnéma. És az is, hogy a két fiatal lelke összeér és lángra gyúl.

Tovább
Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg (Jelenkor, 2023)
Kritika
|
100

Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg

1944-ben, amikor a városban megkezdődik a gettósítás, egy kolozsvári orvosnő a dajkára bízza gyermekét. Erzsi és a férje kétségbeesetten ügyelnek rá, hogy sem a szomszédoknak, sem a rokonoknak ne tűnjön fel a pár hónapos csecsemő jelenléte, míg reménykedve várják a háború végét. – Tompa Andrea legújabb regényének története szétágazik sokrétű külső és belső, fizikai és metafizikai terekre és időkre Székelyföld keleti sarkától Temesvárig, Szatmárig, majd Budapesten át a volt Nyugat-Németországig és vissza, illetve a zsidótörvények gyomorszorító intézkedéseitől a romániai diktatúrán át a „szabadság” koráig, napjainkig.