Roald Dahl 1916. szeptember 13-án született Walesben, norvég szülők gyerekeként. Apja és anyja norvég bevándorlók voltak, az 1880-as években telepedtek le a fővárosban, Cardiffban. Az anyjának ez volt a második férje, az első házasságából négy lányt hozott magával. A kis Roald a norvég felfedezőről, Roald Amundsenről kapta a keresztnevét, akit Norvégiában akkoriban nemzeti hősként tiszteltek. Dahl korán elveszítette az édesapját, s a nővére ugyanebben az évben halt meg; ekkor ő még csak három éves volt. Az anyja nagyon erős asszony volt, nagy szeretettel nevelte a gyerekeit. A Boszorkányokban neki állított emléket az író – a nagymama alakját édesanyjáról mintázta.
Dahl az apja kívánsága szerint angol nyelvű iskolába járt, de otthon norvégul beszéltek, így mindkét nyelvet anyanyelvi szinten elsajátította. A könyvek és az olvasás szeretetére is az édesanyja tanította. A kicsiket mesékkel szórakoztatta, így ismerte meg Dahl már egészen fiatal korában a norvég mitológiai alakokat. Később Frederick Marryatet olvasott, majd Dickenst és Ambrose Bierce-t. 
Az apja naplót vezetett, Roald sokáig megőrizte az egyiket, amelyet az első világháború alatt írt. Nyolc éves korától ő is naplót írt, de elrejtette, hogy a nővérei ne férjenek hozzá: a kertjükben levő vadgesztenyefa egyik felső ághajlatában rejtegette egy vízhatlan dobozban, s minden nap felmászott a fára, hogy írjon a naplóba.
Roald nem szerette az iskolát. Tizenhárom éves korától a Reptonba, Anglia egyik legrégebbi és leghíresebb iskolájába járt, itt elsősorban sportolóként nyújtott emlékezeteset: nehézsúlyú bokszolóként és squash-játékosként egyaránt jó volt, de focizott is – a tanulással viszont akadtak némi problémák. Az iskola közelében volt a Cadbury’s, Anglia egyik leghíresebb csokoládégyára, amelynek boltja előtt a barátaival rengeteget álmodoztak arról, hogy vajon miből lehet édességet gyártani; a gyár időnként mintákat küldött az iskolába, hogy a kicsik megkóstolják és értékeljék a termékeket – későbbi regényét, a Karcsi és a csokoládégyárat ezek az élmények ihlették.
Az iskola után, 18 évesen alkalmazták a Shell olajvállalathoz. Két éves kiképzés után az Egyesült Királyságból Afrikába küldték: előbb a kenyai Mombasában, majd a mai Tanzánia területén, Dar es-Salaamban dolgozott. 1939-ben, a háború kitörése után csatlakozott a Brit Légierőhöz, s egy kenyai és iraki kiképzést követően pilótaként harcolt Egyiptomban és Görögországban. 1941-ben egészségi okok miatt leszerelték, 1942-től pedig Washingtonba vezényelték, itt a Brit Biztonsági Szolgálat észak-amerikai összekötő tisztje lett.
Első írása egy újságban jelent meg: a brit regényíró C. S. Forester 1942-ben szintén Washingtonban tartózkodott, hogy a britek háborús törekvéseinek minél nagyobb nyilvánosságot adjon; egy vacsora alkalmával arra kérte Dahlt, hogy írja meg a tapasztalatait a háborúról. A cikket végül változtatás nélkül, de a szerző nevének feltüntetése mellőzésével hozta le a Saturday Evening Post, és Forester megdícsérte Dahlt. Tulajdonképpen így indult az írói karrierje.
Dahl első gyerekkönyve 1943-ban jelent meg: a The Gremlins eredetileg egy Disney-produkcióhoz írt forgatókönyv volt, ezt írta át a szerző. Walt Disney meghívására a 25 éves író Hollywoodba érkezett, saját autót kapott, és a Beverly Hills Hotelben lakott. Végül a film terveit a stúdió eldobta, de a könyvet kiadták. Dahl soha nem rajongott különösen ezért a könyvért, és nem is tartotta igazi gyerekkönyvnek, de az figyelemreméltó, hogy ennek a kötetnek köszönhetően ismerkedett össze Franklin Delano Roosvelt elnökkel, és lett gyakori vendége a Fehér Háznak. Gyerekkönyvek szerzőjeként végül csak a 60-as években vált ismertté, amikor ő maga is apa lett – addig többnyire felnőttekhez szóló novellákat írt.
Írói karrierje első tizenöt évében többnyire novellákat írt. Klasszikus elbeszélői stílusát Ernest Hemingwaytől tanulta, tőle kapta azt a tanácsot is, hogy soha ne használjon kettőspontot és pontosvesszőt. Nem írt gyorsan, egy novellához gyakran fél évre is szüksége volt, az első oldalt sokszor egy hónapig tartott megírni, és addig nem fogott hozzá egyetlen elbeszéléséhez sem, amíg a cselekmény össze nem állt a fejében. Az írásai előre csak újságokban és magazinokban jelentek meg, a Saturday Evening Post, a New Yorker és a Harpers közölte őket. Idővel a történetei egyre inkább regényszerűek lettek. Egyik legismertebb novellája az Áldozati báránycomb, amely magyarul egy 1977-es, a bukaresti Kriterion Kiadónál megjelent novelláskötetben olvasható. Dahlt az Amerikai Krimiírók Egyesülete három alkalommal jutalmazta Edgar-díjjal, novellái inspirálták a Meghökkentő mesék c. brit tévésorozatot is, melyeket később egy kötetbe gyűjtve is kiadott. A felnőttekhez két regényt írt: a Sometime Never 1948-ban jelent meg, a My Uncle Oswald pedig 1979-ben.
Dahl először csak otthoni használatra, a saját lányainak, Oliviának és Tessának írt esti meséket. Így született meg a James and the Giant Peach, amely először az Egyesült Államokban jelent meg 1961-ben. Ezt követte a Karcsi és a csokoládégyár 1964-ben, amely már világszerte óriási sikert aratott, Kínában például kétmillió példányt adtak el belőle, ez a mai napig abszolút rekordnak számít. 1971-ben Mel Stuart, 2005-ben Tim Burton rendezett filmet a könyv alapján. A sikert újabb népszerű könyvek követték, néhány közülük magyarul is olvasható: Boszorkányok, Danny, a szupersrác, Matilda, A fantasztikus Róka úr és a három gazda. Gyerekkönyveit 34 nyelvre fordították le, és világszerte hódítottak – ennek ellenére ezekért a könyvekért csupán két díjat kapott: 1983-ban a Boszorkányokért a Whitebread-díjat (ma Costa Book-díj), 1988-ban pedig a Matildáért a Federation of Children’s Book Groups Gyerekkönyvdíját. Dahl maga sokkal elégedettebb volt a gyerekkönyveivel, mint a felnőttekhez írt novelláival. Egyszer azt mondta: sokkal nehezebb gyerekkönyveket írni, mert a kicsik figyelmét nem olyan egyszerű megragadni, mint a felnőttekét.
Roald Dahl kétszer nősült, első felesége Patricia Neal, a későbi Oscar-díjas színésznő volt. 1953-ban házasodtak össze, s életüket hol Angliában hol pedig az Egyesült Államokban élték. Öt gyerekük született, de az egyik kislányt elveszítették, amikor hét éves volt. A második felesége Felicity Crosland lett, aki ugyabban az utcában született, mint Dahl, de csak 1972-ben ismerték meg egymást. A pár 1983-ban kötött házasságot.
Dahlnál 1990-ben egy ritka vérbetegséget diagnosztizáltak. 1990. november 23-án távozott az élők sorából. Az angliai Great Missendenben temették el, az unokája szerint egyféle viking temetésben volt része: a koporsója mellé tették kedvenc tárgyait is, így például ceruzákat, billiárddákót és csokoládét. Cardiffban teret neveztek el róla, Great Missendenben a Roald Dahl Múzeum őrzi az emlékét, Aylesbury (Anglia) mellett egy múzeumban egy galéria viseli a nevét. 2008-ban létrehozták a The Roald Dahl Funny Prize nevű irodalmi díjat, amellyel a vicces gyerekkönyveket jutalmazza a brit Booktrust.
Forrás: wikiédia, roalddahl.com