Henry Miller amerikai író, festő, botrányszerző 1891. december 26-án született német származású szülők gyermekeként, New Yorkban. A botrányszerző megnevezés nem véletlen. Miller volt az az író, aki regényeivel szembeszállt kora szigorú, elvakult, bigott erkölcsösségével. Az akkori puritán társadalom legszentebb tabuit döntögette, alkotásai a megbotránkoztatás elsöprő erejével hatottak.
Épp csak hogy elkezdte a New York-i Főiskolát, mikor rádöbbent arra, hogy a hagyományos oktatás nem elégíti ki kíváncsiságát, így felhagyott az iskolai tanítás nyújtotta lehetőségekkel. Az utazgatásokat, a mindennapi élet nehézségei során tapasztaltakat és az ezek általi fejlődést részesítette előnyben. Beutazta a Délnyugatot, Alaszkát, apja szabóságában is dolgozott rövid ideig, majd egy telefontársaságnál, de előfordult, hogy tiltott italmérést is vezetett.
Az 1910-es években kezdett írni, először esszéket. Rövid írásai különböző lapokban jelentek meg. Második felesége hatására kezdett el komolyabban foglalkozni az írással. A 30-as években feleségével Párizsba költöztek, ahol az akkori pezsgő művészvilág inspiratív erővel hatott rá, hasznos ismertségeket kötött, jelentős befolyásra tett szert, de anyagi élete nem követte szakmai felemelkedését.
Két legismertebb regényét, a Ráktérítő és Baktérítő kiadását is egy Párizsban kötött ismertségnek köszönheti, Anais Nin írónőnek. Ninnel nem hogy csak szakmai kapcsolatban álltak, hanem magánéletük is egészen különösen összemosódott; az író, felesége és Nin között alakuló szeretői viszonyt 1990-ben Philip Kaufman filmesítette meg.
A Ráktérítő című műve 1934-ben jelent meg Párizsban. A könyv trágársága és polgárpukkasztása miatt angol nyelvterületen először csak 1961-ben jelenhetett meg. A regényben a Párizsban töltött időkről ír, meglehetős szabadszájúsággal. A Baktérítőben a Párizs előtti évekről ír, hasonló stílusban. Amerikában és Nagy-Britanniában műveit pornográfnak minősítették.
A légkondicionált lidércnyomás című esszékötetében az elgépiesedett amerikai társadalmat bírálja. A kötet a második világháború idején készült el, amikor az író visszaköltözött Amerikába. Henry Miller olyan műveivel harcolt a puritanizmus ellen, mint The World of Sex (1940) vagy a Szexus (1949). A későbbiek során hamar példaképévé vált például a beat nemzedék képviselőinek is, és szépszámú rajongótáborra tett szert.
Magánéletével hűen alátámasztotta regényeiben megjelenő mentalitását, felfogását, életszemléletét, ugyanis ötször nősült, utolsó felesége egy japán nő volt, akitől tíz év együttélés után vált el. Sokan nem tudják, de műveit saját maga illusztrálta. Élete utolsó éveiben, amikor már elismert névnek számított a nemzetközi irodalmi életben, teljes odaadással és szabadsággal a festészet felé fordult. Festményeiből számos kiállítást rendeztek. Munkáinak nagy részét utolsó felesége révén Japánban készítette el, sok műve máig ott található meg. Képeire az egyszerű vonások, a lágyabb, gyermekibb ártatlanság jellemző. Egyszer ennek kapcsán meg is kérdezték az írótól, hogy miért nem fest obszcén, szexuális töltetű dolgokat, mire azt válaszolta: nem tudja a leírt dolgokat vizuálisan elképzelni.
Henry Miller 1980. június 7-én halt meg Kaliforniában 88 évesen.