Képzeljük el, hogy miközben nyugodtan sétálunk, váratlanul megragadnak és egy sötétített ablakú furgonba tuszkolnak. Valószínűleg pánikba esnénk, bénultan próbálnánk összeszedni gondolatainkat, és egyáltalán nem azt a reakciót adnánk, amelyet utólag helyénvalónak és hatékonynak tartanánk. Nos, a nagy többségünk pontosan így reagálna.
Lisa azonban, aki Shannon Kirk regényének főszereplője, a kisebbséghez tartozik. Ő egy tizenhat éves lány, aki még akkor sem veszíti el a hidegvérét, amikor egy ismeretlen, meglehetősen visszataszító külsejű és modorú férfi egy koszos furgon hátuljába rángatja és rácsapja az ajtót. Akkor is nyugodt marad, amikor egy hosszú út után a kocsi leparkol egy elhagyatott épület előtt. Sőt, akkor is, amikor a férfi bevezeti az épületbe és bezárja őt egy emeleti szobába. Lisa nem pánikol, hanem mindent és mindenkit a legapróbb részletekig megfigyel: hangokat, szagokat, az idő múlását, a dolgok rutinszerű ismétlődését. Lisa hét hónapos terhes, és tudja, hogy ez az oka, amiért ebben a házban van, és amiért el kell menekülnie.
Nem könnyű megérteni egy ember érzelemvilágának sokrétűségét, feltárni az ok-okozati összefüggéseket. Azonban az, hogy valaki jelentősen eltér az átlagostól, a megszokott működéstől, még egy könyv lapjain is igen bosszantó jelenség lehet. Lisa pontosan ilyen zavarba ejtő figura: ahelyett, hogy kétségbeesne, könyörögne vagy összeomlana, részletes tervet sző elrablója megöléséről vagy a szökésről, attól függően, miként alakulnak a kiszámíthatatlan tényezők az “egyenletben”. A történet kezdetén szinte unalmasnak hat a regény, hiszen annyira abszurd, hogy valaki, aki tizenhat éves és állapotos, ilyen tisztán és átfogóan, sőt számítóan gondolkodjon mindarról, amiben része van, hogy nehéz komolyan vennünk a karaktert. Nincs éle az egésznek: itt van egy lány, akinek fejében egy abszolút éber rendszer működik, és mindent, a legkisebb tárgyi részlettől a legnagyobb emberi mulasztásig, a saját tervébe épít be. Nem életszerű, nem hiteles. Pontosan ezen a ponton érzékelhetjük, hogy komolytalan olvasmány van a kezünkben; hiszen nem normális, hogy valaki, aki lényegében semmiféle különleges képzésben nem részesült, képes legyen kikapcsolni az érzelmeit a váratlan helyzetekben. És mégis: vonzó, akár csak feltételesen is, hogy egy emberi elme képes arra, hogy látszólag érzelemmentesen, tárgyilagosan tekintsen egy drámai vagy éppen tragikus helyzetre. Nem is beszélve arról, mennyire szükségszerű és életmentő lehet ez a képesség!
Lisa, aki az olvasás elején nem túl szimpatikus, idővel mégis megkedvelteti magát. Objektív és határozott, ugyanakkor érzelemgazdag személyiség: bár nagyon módszeresen tervezi meg a menekülést, ehhez szükségszerűen hideg fejjel kell gondolkodnia. Shannon Kirk első regénye jórészt Lisa naplószerű jegyzeteire épül. Az olvasás során azzal szembesülünk, hogy előfordulhat, amikor valaki a megszokott viselkedéstől eltérően reagál, és ez éppen annyira természetes, mintha a “normális” utat választaná. Elvégre ki mondja meg, hogy mi számít normálisnak? Ráadásul ezen a ponton egy olyan képességről esik szó, amely adott helyzetben igencsak vágyott tulajdonság lehet. Ettől kezdve az olvasó teljes erőbedobással sodródik a főszereplővel együtt: izgalmas utazás veszi kezdetét, amelynek tétje, ki kerül ki győztesen. Bár számomra a könyv első része kissé vontatottnak tűnt, a szerző a továbbiakban érezhetően felpörgeti az eseményeket. Megjelenik egy új szereplő is: Roger Liu FBI-ügynök, aki saját belátása és érzelemvilága szerint próbálja összerakni a kirakós hiányzó darabjait. Az olvasás során megtanulunk (vagy újra felfrissítjük emlékezetünkben), hogyan lehet rendszerben és összefüggésekben gondolkodni, és elkezdjük előre látni és kiszámítani a következő lépeseket. Mielőtt azonban túlságosan elbíznánk magunkat, a szerző egy-két meglepő csavarral új irányt szab az eseményeknek. Egyre inkább körvonalazódik, hogy bár kétségtelenül fontos Lisa szabadulása az emberrabló fogságából, a lényeg sokkal inkább abban rejlik, miként és melyik pillanatban következik ez be.
Shannon Kirk regényének stílusa kissé szabadszájú, de ez még elfogadható mértékű, ha a hitelesség szemszögéből vizsgáljuk. Ne feledjük: ez egy krimi. A szerző nem kíméli az olvasót a véres, kegyetlen részletektől, és igazán akkor lepődünk meg, amikor egy fiatal lány gondolatai között bukkanunk ezekre. Álszent magatartásra azonban semmi ok: valószínű, hogy legalább egyszer életünkben mi magunk is “lefejeztünk” vagy “megkínoztunk” valakit gondolatban. Olvasás közben többször eszünkbe juthat, mennyi kihasználatlan lehetőség rejlik az emberben, illetve mire képes a szó negatív értelmében is. Lisától megtanuljuk, hogy a megfelelő időben végrehajtott cselekedet áldásos hatással járhat, ha kellően elszántak vagyunk. Persze mindehhez szükség van egy jó adag intelligenciára és tájékozottságra, de végső soron mindenkit az érzelmei vezetnek – akkor is, ha képes elfojtani őket. Sőt, talán éppen akkor!
A könyv izgalmas, ám nem túl lendületes olvasmány; a író stílusa sem egységes még: néhol túlzottan magyarázó, máskor lényegre törő. A történet sem különösebben eredeti – láttunk, olvastunk, hallottunk már olyat, hogy terhes nőket rabolnak el. Lisa karaktere azonban új megvilágításba helyezi mindezt, főként, mert a valóságot gyakorlatilag egy fiatal lány gondolatain keresztül érzékeljük. Miközben olyan emberi problémák rajzolódnak ki, mint egy tinédzserkori terhesség és a körülötte szövődő bonyodalmak, a racionalitás és a tudományos gondolkodás is hangsúlyosan jelen van a regényben. Emiatt a regény élvezetesebb azoknak, akik képesek túllépni a megszokott korlátokon, és akiknek van némi affinitásuk a fizikai törvényszerűségekhez. Ennek fényében úgy érezhetjük, mintha egy valódi szabadulószobában találnánk magunkat, ahol minden eszközzé válik, s ugyanakkor minden eszköz jelképes, vagy ha úgy tetszik, filozófiai jelentést hordoz. Így könnyen belátható, hogy nem a puszta túlélés a cél, hanem az abszurditással és a pontatlansággal szemben tanúsított gyakorlati fölény megszerzése.