143 éve született Gaston Leroux

Gaston Louis Alfred Leroux Párizsban született, 1868 május 6-án, a gyerekkorát viszont a normandiai St. Valery-en-Cauxban töltötte, ahol a nagyszülei egy hajógyárat működtettek. Már iskolás korában írni kezdett, Alexandre Dumas és Victor Hugo stílusát igyekezett utolérni, de az apja kérésére hátat fordított az írásnak, és Párizsban beiratkozott a jogi egyetemre; 1889-ben sikeresen le is diplomázott. Az apja még ugyanabban az évben elhunyt, közel egymillió frankot hagyva Gastonra. Az ifjú milliomos a következő hat hónapban a fenekére vert majdnem a teljes örökségnek: szinte az utolsó frankig elitta és eljátszotta a vagyonát.

Fél évnyi mulatozás után munkához látott. A L’Écho de Paris riportereként kereste a kenyerét, mellette színdarabokról írt kritikákat, majd a tárgyalótermek tudósítója lett. 1894 és 1906 között Európában, Afrikában és Ázsiában utazgatott, az útjairól a L’Écho de Parisnak és a Le Matinnek írt tudósításokat, 1905-ben az orosz forradalomról is jelentett a franciáknak. Utazásai során ismerte meg Svájcban élete nagy szerelmét, Jeanne Cayatte-et, aki később két gyereket szült neki. Gaston ekkor már nős ember volt egyébként, de a felesége, Marie Lefranc hallani sem akart a válásról, így Jeanne-al csak 1917-ben, az első feleség halála után tudtak összeházasodni.

A regényíráshoz az 1900-as évek elején fogott neki. 1903 és 1927 között két tucatnyi, újságokban közölt sorozatot írt, hét színdarab és számos rövid írás, novella és kisregény került ki a keze alól. A nagy áttörést 1907 jelentette, ekkor jelent meg A sárga szoba titka; ebben mutatta be először az olvasóknak a fiatal tudósítót, Joseph Rouletabille-t. A mű a francia bűnűgyi regény klasszikusának számít, egyike azon első regényeknek, amelyben a bezárt szoba motívumával találkozhatunk. Mademoiselle Stangersont a sárga szobában találják holtan, minden ajtó és ablak belülről van zárva, a kisasszony azonban korábban gyilkost kiáltott, tehát biztosan bűncselekmény áldozata lett. A történetet Rouletabille barátja, Sinclair mesél el – ő az ifjú újságíró dr. Watsonja.

Legismertebb művét, Az operaház fantomját 1910-ben írta. Előző regényei is nagy sikernek örvendtek, de ez meghozta számára a világhírnevet. Először a Le Gaulois hozta le a művet sorozatban, aztán könyv formájában is kiadták. Akkora vált igazán népszerűvé, amikor az angol fordítást Angliában és az Egyesült Államokban is folytatásokban közölték, a fantomról készített rajzokkal. A regény megírását a párizsi operaház ihlette, a keletkezése igencsak érdekes: még Az operaház fantomja előtt Gaston egy 1896-os tragédiáról írt egy beszámolót, amelyben egy leszakadt csillár agyonütötte az operaház egyik tulajdonosát. Gastonnak birtokában volt az épület tervrajza is, és tudott az alagsorban meghúzódó titkos folyosókról. Miután egy csontvázra is rábukkantak az alagsorban, Gaston hozzálátott egy történethez, amelyben elegyítette a valóságot a fikcióval. Ebből született Az operaház fantomja.

Gaston Leroux 1927-ben halt meg húgyúti fertőzés következtében; haláláig regényírással foglalkozott. Késői munkáin Jules Verne és Edgar Allan Poe hatása is nyomon követhető. Műveiben az események gyorsan követik egymást, gyakran bonyolult helyzetekbe helyezte főszereplőit. Néhány novellájában természetfeletti elemek is felbukkantak, van olyan elbeszélése, amelyikben egy vámpír vagy egy robot a gyilkos. A magyar olvasók leginkább Az operaház fantomja, A sárga szoba titka és A Nap felesége című regények fordításainak köszönhetően ismeri, de nem ezek az egyetlenek a mi nyelvünkön a francia írótól.