Amikor 2010 végén megláttam a film trailerét, arra gondoltam: minden adott egy újabb nagysikerű ördögűzéshez a mozivásznon. Aztán a filmet azóta sem sikerült megnéznem, egyszerűen még nem került sor rá, bár még mindig kiváncsi vagyok az alkotásra; mondhatnám, hogy a könyv után egy kicsit kiváncsibb is, mint előtte. 2011 késő tavaszán kiderült, hogy a film alapjául szolgáló könyv megjelenik magyarul is, a magyar fordítás a szegedi Könyvmolyképző Kiadó gondozásában látott napvilágot. A könyvet még nagyobb lelkesedéssel vártam. Aztán valami mást kaptam, mint amire számítottam. Hozzáteszem: ez elsősorban az én hibám, de a film beharangozója is megtévesztett. Matt Baglio könyve ugyanis nem egy fiktív történet, hanem valós események krónikája.
A könyv lapjain egy ördögűzőnek tanuló amerikai pap történetét követheti végig az olvasó; a kaliforniai Gary Thomas atya saját püspöke kérésére utazik Rómába, hogy kitanulja az ördögűzés mesterségét. Elsőre vonakodik, római katolikus papként ő maga sem igazán hisz a rítusban, de végül beiratkozik a Vatikán ördögűző kurzusára, megismerkedik Carmine atyával, és végül több mint nyolcvan ördögűzésen vesz részt. Minden héten ellátogat az olasz paphoz, részt vesz a rituális ördögűzéseken, eleinte kétkedve nézi a Gonosz megnyilvánulásait, nem bírja felfogni azt, ami a szemei előtt történik, ám lassan átértékeli vallási meggyőződéseit, és új szögből kezdi vizsgálni a Jó és a Rossz közötti harcot.
Matt Baglio egy olasz újságíró, aki valójában végigkövette Gary Thomas atyát azon az úton, ami a Rómába való érkezésétől a modern ördögűző megszületéséig tartott. Állandó kapcsolatban állt az amerikai pappal annak római tartózkodása idején, feljegyezte az atya tapasztalatait, a sorok közé pedig teológiai elméleti fejtegetéseket is lopott. Főleg ezek a részek sikerültek érdekesekre, mivel igencsak ellentmondásos, más helyeken pedig többféleképp is magyarázható teóriákra, magyarázatokra, jelenségekre világít rá. Külön felhívnám a figyelmet azokra a fejezetekre, amelyekben az orvostudomány felől közelíti meg a démoni megszállást – kiderül, hogy az orvosprofesszorok között is akad olyan, aki felszabadító imát alkalmaz a páciensein.
Az már rögtön az első oldalakon világossá válik, hogy nem egy fiktív regényről van szó, Gary Thomas atya alakja valahogy túl valóságos, és a szerző sem törekszik arra, hogy a Kaliforniából érkezett pap történetét egy szenzációs, vérfagyasztó sztori kellékeivel ruházza fel. Más megfogalmazásban: néhány oldal után egyértelművé válik, hogy nem egy újabb Az ördögűzővel van dolgunk, és ez mindenképp pozitívuma a könyvnek. (Bár hozzáfűzöm: egy modern Az ördögűző nem jönne rosszul, csak legyen jól megírva!) 
A visszafogott, mértéktartó, megfontolt történetvezetés viszont még nem kellene szükségszerűen azt jelentse, hogy egy nyugdíjas lendületével vánszorog előre a modern ördögűző születésének története. A rítusban sajnos ez történik. Nem érezni, hogy hová tart a történet, ahogy nem is lyukad ki igazából sehová, leszámítva néhány olyan következtetést, amire leginkább Thomas atyának van szüksége a saját hitvilága megszilárdítása céljából. Az olvasóra ezekből nem feltétlenül ragad át sok.
Az ördögűzés intézményéhez én a könyv előtt körülbelül olyan meggyőződéssel álltam hozzá, mint Gary Thomas atya a Rómába való érkezésekor. A könyv közben valamelyest megváltozott a véleményem, Matt Baglio műve után inkább azt mondom: lehetnek a szellemvilágnak olyan árnyoldalai, amelyekkel talán nem tanácsos újjat húzni. Elgondolkodtatott, bizonyos területeken felnyitotta a szememet, kinyitotta a fülemet, de nem győzött meg teljesen. Ha már itt tartunk, arra Az ördögűző William Peter Blatty tollából sokkal inkább képes volt.