Wass Albert: Kard és kasza

100
Vidd hírét!
  •  
  •  

Hosszú ideje tervezgettem, hogy elolvasom a Kard és kaszát Wass Alberttől. Egyszer neki is fogtam, de akkor valamiért nem jutottam tovább néhány oldalnál az első kötetből. Most így utólag magam sem tudom miért. Talán túl sok volt benne a felsorolás, dehát pont ezért Krónikás írás a címe.


Két napja fejeztem be a regényt, vagy 3 hetembe telt amíg elolvastam, kicsit húztam is az időt, az igazat megvallva, mert rokonszenveztem a szereplőkkel. Ráadásul ez a könyv néhány zavarbaejtő érzést is elindított bennem, amiket helyükre kellett tegyek. Mert romániai magyarként – székelyként – olvasni sokkal több, mintha nbso egy regényt olvasnék, és ez lassanként tudatosult bennem, ahogy haladtam előre a történetben. Ezek a történetek ugyanis az én népem történelmét alkotják, egészen pontosan az én történelmem is. Az a történelem regényes formában, amit én nem tanultam soha az iskolában, legfeljebb jóérzésű tanáraimtól hallottam róla néha-néha. Szép érzés a hazafiság, a hazaszeretet, a saját néped szeretete, de valahogy ezt sem éreztem túl gyakran elmúlt éveim alatt. Most viszont éreztem ahogy olvastam a könyvet, és még sok minden mást: dühöt, elkeseredettséget, keserűséget, talán még gyűlöletet is. Aminek viszont nincs helye egy jó ember szívében ugye? Hát ilyen érzések ébredtek bennem olvasás közben. Ez a könyv adott nekem valamit. Valamit, ami fontos. Tulajdonképpen nem állítom, hogy az író többi művében nincsenek benne ugyanezek a gondolatok, ugyanezek az elvek, de ez a könyv mégis sokat jelentett nekem.

Természetesen ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, nem csak székelyeknek. Olyan gondolatok vannak benne, amiket mindenkinek érdemes végiggondolni, fiatalnak, öregnek, magyarnak, románnak, angolnak, függetlenül attól, hogy hogyan őröltek a történelem malmai. Az első kötet szép romantikus történetei önmagukban is érdekesek és egy eredetmonda alakul ki a szemünk előtt, a második kötetben pedig érdekes végigkövetni Erőss Miklós életútját, és az Erőss család sorsát, akik annak a Buzát nevű embernek a leszármazottai, aki az első kötet elején „az Úrnak 1050. esztendejében az első házat megépítette volt ott a tavak közötti domb laposán”.


Vidd hírét!
  •  
  •