1998-at írunk. A Hietview Idősek Otthonába levél érkezik a 98 éves Grace Bradley-nek. Grace nehezen mozog, már nagyon öreg, ám ez a levél régi emlékeket idéz és elindít benne egy megállíthatatlan folyamatot.
A levél írója egy fiatal filmrendezőnő, Ursula, aki filmet szeretne forgatni egy huszas években játszódó romantikus történetről, aminek szereplői Robbie Hunter, a híres költő, és két szomorú sorsú nővér Hannah és Emmeline Hartford. A költő a család egy fényes estélyén öngyilkos lett a két nő szeme láttára, akik közül a mendemonda szerint az egyik a barátnője, másik a szeretője volt. Grace fiatalkorában ennek a Hartford családnak volt szolgálója a Riverton udvarházban, és segítségére lehetne Ursulának a díszletek kor- és valósághű elrendezésében. Azt azonban ő sem tudja, hogy az egykori szolgáló olyan eseményeknek is tanúja volt, amiről ma már senki semmit sem tud.
Grace végül beleegyezik és ezzel kezdetét veszi az ő és a mi csodálatos utazásunk. Grace életében összefolyik a jelen és a múlt, már alig csinál egyebet, mint emlékszik, ám amíg régi életét éli újra, rájön, hogyan tarthatná a kapcsolatot eltűnt unokájával Marcussal, és hogyan tudna neki segíteni feldolgozni a problémákat, amikkel épp küszködik. Most, hogy életének lassan a végére ér, szembe tud nézni a saját tévedéseivel, mintegy kívülről látja régi önmagát, az édesanyjával való viszonyát, kapcsolatát a családdal akit szolgált, a többi cseléddel, és a saját akkori mentalitását, az egész akkori világot, ami természetesen nagyon különbözik a mostanitól. Régi tévedései már világosan állnak előtte, és most már talán képes lesz arra is, hogy megossza őket valakivel. Ám ő nemcsak a saját életét meséli el, hanem egy olyan titkot is, amit senki nem tud.
Ahogy végigkísérjük Grace és a Hartford nővérek életét lassan kibontakozik előttünk nem csak a két gyönyörű nővér, hanem a cseléd, Grace drámája is. A saját sivár élete, aminek legfőbb értelme a Család, akiket szolgál, kapcsolata édesanyjával, a származását körülvevő hallgatás, és miközben elmeséli a Hartford család életét, a sajátját is megosztja velünk, így lassan fény derül minden titokra. A leglenyűgözőbb a regényben talán mégis Hannah Hartford élete és kapcsolata Robbie Hunterrel, a költővel, aki Ursula filmjében öngyilkos lesz. A gazdagság és a nemesi előjogok és kötelességek által gúzsba kötött nő élete, aki épp kiváltságos helyzetének foglya. Különleges kapocs van Grace és Hannah között, sorsuk összefonódik, a cseléd nélküle nem tudja elképzelni a világot, egész neveltetése arról szól, hogy lojális és hű cseléd kell legyen. Ez számára az egyetlen út, és ugyanez érvényes cselédtársaira is. Ám a tizenkilencedik század lassan átfordul a huszadikba, közbejön az első világháború és a társadalmi szabályok változnak, megjelenik a középosztály fogalma és ahogy a Hartford család drámája kiteljesedik, új lehetőségek jelennek meg előttük is. A regény nemcsak szereplőinek drámáját mutatja be, hanem egy hatalmas társadalmi változásnak is tanújává teszi az olvasót. Ezt jól szemlélteti az a tény is, hogy a valamikori szolgálóból az idők során régész lesz.
Rég nem olvastam olyan könyvet, ami annyira magával ragadott, hogy teljesen azonosulni tudtam egy vagy több szereplővel, és ez a könyv ismét megadta nekem ezt az élményt. Szinte párhuzamosan éltem Grace világában és a sajátomban, alig várva, hogy újra kezembe vegyem a könyvet. Lehet azért tetszett ennyire, mert romantikus vagyok és nő, de a történetben rejlő izgalmak és a fantasztikus stílus, amiben íródott nem hagy csalódni senkit sem, ebben biztos vagyok. A regény most először jelenik meg magyarul a szegedi Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, és igazi csemege a szépirodalom kedvelőinek. A borítótól kezdve a tartalmáig minden tetszett benne.