Ha 1963 november 22-én délben nem dördül el az a bizonyos halálos lövés (vagy azok a bizonyos halálos lövések), akkor a 20. század történelme is egész másképp alakult volna, az szinte egészen biztos. Feltehetően nem lett volna Vietnám, és ebből kifolyólag is sokminden gyökeresen másképp alakult volna – még egyszer hangsúlyozom: feltehetően. Biztosra ugye nem tudhatjuk, a többi pedig csak elmélet, ahogy az Egyesül Államok harmincötödik elnökének halála körüli feltételezések legtöbbje is. Kennedyről az irodalomban akkor is rengeteg könyvet és életrajzot jegyeznének, ha az elnök ágyban, párnák közt távozott volna az élők sorából. Így azonban még több azon kötetek száma, amely életével, rejtélyes halálával és az egész család tragédiájával foglalkozik. Minden idők egyik legjobb amerikai elnökének halála évfordulóján – a teljesség ígénye nélkül – bemutatunk egy csokorral azokból a könyvekből, amelyek összessége valamelyest teljes képet fest úgy az elnökről, mint a halálát körüllengő misztériumról is.
Talán kezdjük az elején: Robert Von Rimscha A Kennedy család című könyvében a Kennedyk történelmébe is beleás. Minden a 19. század végén Bostonban kezdődött: John Francis Fritzgerald és Patrick Kennedy féktelen becsvágya vezette a Kennedy klánt Amerika csúcsára és az egész világra kiterjedő érdeklődés középpontjába. A Kennedyek egyszerre voltak néptribunok és médiakedvencek, ők testesítették meg a kollektív fantáziát. Egy család, amely gazdag és csillogó világban élt, a kisemberek szószólójának számított, és megtestesítője volt a liberális demokráciának. Egy olyan családot, amely mindenkinél jobban ismerte a hatalom elérésének és megtartásának eszközeit, a nép szentként tisztelt. A klán, miközben a régi amerikai elittel konfrontálódott, saját fiait igyekezett több-kevesebb sikerrel óvni az embertelen viszályoktól. Amerika és az egész világ egy nyilvános színpadon nézhette végig a diadalt, a tragédiákat és a botrányokat. Siker és bukás, politika és magánélet, ahogyan ezek az ellentmondások újra és újra megjelentek a nyilvánosság előtt – ez teszi a Kennedyeket tipikus amerikai jelenséggé, amely egyszerre álom és lidércálom.
Robert Dallek a Befejezetlen életben Kennedy életrajzának megírására vállalkozott. Fekete-fehér képek mellékleteivel ellátott műve fejezeteiből részletesen megismerhetjük a katolikus, ír származású Kennedy-dinasztia történetét. Olvashatunk a sokáig bátyja, a II. világháborúban hősi halált halt Joe árnyékában felnövő John gyermekkoráról, a családban és a politikai életben betöltött szerepéről, pályafutásáról. Betekintést nyerhetünk első politikai kampányának izgalmas történetébe, és a fülszöveg tanúsága szerint első ízben olvashatunk arról, hogy hogyan és miért Bobby Kennedy kapta meg az igazságügy-miniszteri posztot, miért választotta JFK Lyndon Johnsont alelnökének. Megtudhatjuk azt is, hogy az állandóan makkegészségesnek mutatkozó elnök valójában súlyos beteg volt, s titokban sok időt töltött kórházakban. Halálának körülményei kapcsán az Oswald-verzió került be a kötetbe fél oldalban. Ha ennél többre vagy kiváncsi, hogy mi vezetett a november 22.-i eseményekhez, és mi történt azon a végzetes napon, akkor más könyvet kell a kezedbe vegyél.
Az elnök halálának körülményeit valószínűleg nem vizsgálta ki annyira alaposan senki sem, mint a new orleansi ügyész, Jim Garrison. A mai napig ő az egyetlen ember, aki hivatalosan is eljárást indított és beperelt valakit az elnök elleni összeesküvés vádjával. A Gyilkosok nyomában című könyvében ennek a nyomozásnak a részleteit tárja fel, elutasítja a hivatalos verziót, de dokumentált bizonyítékokkal támasztja alá minden egyes érvét. A könyvében nincs egyetlen bizonyítatlan feltételezés sem, mindennek utánajárt, mindent kivizsgált, amihez nem talált bizonyítékot, azt elvetette. Olyan tényeket sorol fel, amelyek még 2010-ben is mellbevágják az embert. Az egyik ilyen az, hogy Oswaldon a letartóztatását követően nitrátvizsgálatot hajtottak végre. Ez minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a feltételezett merénylő az előző 24 órában nem használt lőfegyvert. Az információról tudott az FBI és az ügyészség is – ennek ellenére a hivatalos verzió még ma is azt állítja, hogy Oswald volt az egyetlen merénylő.
David Talbot ugyanarra a következtetésre jut A két Kennedy című könyvében, mint Garrison: a merényletet magas politikai és katonai körök tudtával szervezték meg. Talbot egy lenyűgöző politikai történetet mesél e
l, amely heves vitákat váltott ki az USA-ban. A két Kennedy története 1963. november 22-e délutánján, abban a megrendítő órában kezdődik, amikor Robert Kennedy választ sürget arra a kérdésre, kik és miért követtek el merényletet a bátyja ellen. Bobby gyanúja szinte az első pillanatban a CIA-ügynökökre, a gengszterekre és a kubai emigránsokra terelődik, akik valamennyien már jó ideje tervezik a kubai rendszer erőszakos megdöntését. A Kennedy testvérek ezeknek a szervezeteknek a tevékenységét próbálták ellenőrzésük alá vonni – mindaddig kevés sikerrel. Az olvasó megismerheti azokat az ellentéteket, amelyek szétzilálták a Kennedy-adminisztrációt, és szembefordították az elnököt és öccsét a nemzetbiztonsági apparátussal. A Kennedyek bizalmas tanácsadóinak szűk köre újra meg újra meghiúsította a washingtoni katonai klán különböző próbálkozásait. A keményvonalas tábornokok és a kémszervezetek irányítói könyörtelenül le akartak számolni a Berlinben, Laoszban, Vietnamban, de mindenekelőtt a Kubában működő kommunista ellenfelekkel. A Kennedy testvérek azonban folyamatosan akadályokat gördítettek az útjukba, ellenezték a katonai megoldást, ők a hidegháború okozta ellentétek békés megoldását szorgalmazták. A Kennedy-adminisztrációban feszülő ellentétek akkor kulmináltak, amikor a Dallasban elsütött fegyver véget vetett J.F. Kennedy elnökségének.
Nem mehetünk el úgy a téma mellett, hogy legalább a végére ne említsük meg Drábik János könyvét is, a Miért kellett meghalnia a három Kennedynek? című kötetet, amelyből megtudhatjuk a legfrissebb titkokat. Drábik szerint JFK-ra nem Lee Harvey Oswald adta le a halálos lövést, hanem a sofőrje, William Greer, a titkosszolgálat embere. A könyvből kiderül, hogy JFK nemcsak a maffiával és a CIA-val, hanem az atombomba gyártására készülő Izraellel és az uralkodó bankárokkal is harcban állt. Túl sokan akarták a halálát. Öccse, Robert jó eséllyel indulhatott volna az elnökválasztáson, s ha megnyeri, minden napvilágra derül. Neki is távoznia kellett hát az élők sorából. Hivatalosan Sirhan Bishara Sirhan lőtte le, ám volt egy társa a helyszínen, Ali Ahmand, aki fényképezőgépbe rejtett pisztolyból tüzelhetett. A feltételezések meredekek, a bizonyítékok pedig hajszálon függnek vagy egyszerűen nem hihetőek.