A Kossuth-díjas írónő 1932. november 24-én született Budapesten polgári család gyermekeként. Írói pályája viszonylag későn, 34 évesen kezdődött. Bár gyerekkorában próbálkozott írással, tizenhat évesen mégis abbahagyta. Az érettségi után előbb dolgozni kezdett- volt könyvelő és művészeti eladó-, majd fölvétették az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar levelező tagozatára. 1961-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett. Általános iskolában és középiskolában is tanított.
1966-ban jelentek meg első novellái. Az ezt követő kilenc évben öt regénye és később több kiadást megért négy elbeszéléskötete jelent meg. Regényből átdolgozott két drámáját (Fejünk felől a tetőt, Tartozik és követel) a budapesti Thália és a szolnoki Szigligeti Színház is játszotta.
Első regénye 4447 címen jelent meg, egy külvárosi lebontásra ítélt, rozoga ház helyrajzi számára utal. A cselekménye szinte csak ebben a házban játszódik, négy generáció együttélését mutatja be az írónő, mindegyik szereplő a maga berögzüléseivel, rigolyáival és földhöz ragadt vágyaival éli megszokott hétköznapjait. A ház nem egyszerűen a cselekmények helyszíne. Konnotatívan egy életforma összeomlásának szociológiai jelképe. Hangos siker fogadta a könyvet, a kritika egyöntetűen elismeréssel nyilatkozott. Dicsérték a drámai szerkesztést, a hiteles, realisztikus jellemeket, a fordulatos cselekményt. Művei ettől kezdve nagy érdeklődésnek örvendtek.
A Kötél nélkül c. novelláskötetében is dominál a kíméletlen, elidegenítő, naturalista ábrázolásmód. A szerző objektíven, dialógusokon keresztül bontja ki a cselekményt, a konfliktusokat és a jellemeket. A cselekményből közvetlen megfejthető az író üzenete.
A Tartozik és követel című művének főhősei fiatal házasok. A két fél egymástól teljesen eltérő életszemléletet képvisel. Egyikőjük (Ildikó) racionális, határozott, céltudatos ember, míg férje (Miklós) érzelmesebb beállítottságú, szentimentális szereplő. A regény a tragikomikus konfliktushelyzetek és a létküzdelem bemutatása két ellentétes karakter sorsa által.
A Napok Jókai Anna legnagyobb igényű prózai munkája. A történet a főhős, Oláh Viktor teljes életét felöleli, szinte mindennapját, hetét megjeleníti az írónő. A műben két, egymással ellentétes folyamat fut párhuzamosan. Egyrészt látni, hogyan omlik össze rohamosan Viktor élete, másrészt meg figyelemre méltó, hogyan jön rá bizonyos dolgokra. Csak közvetlen a halála előtt tudja megfogalmazni, mit is gondol az életről, a sorsról: „Azt hiszem, a titok az, hogy hogyan képes az ember teljes erőbedobással cselekedni a tökéletlen jelenben, amikor a tiszta öntudat már sokkal magasabbra világít.”
Az írónő könyvei számos utódkiadást megértek, és több nyelven is megjelentek.
Az írónő élete során folyamatosan jelen volt az irodalmi életben, számos közéleti tisztséget viselt, 1970-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja volt, 1991 és 1995- között elnökségi tag volt. 1970-től folyamatosan a Magyr Írószövetség tagja volt, 1986 és 1989 között alelnök, 1990-től 1992-ig elnök, haláláig választmányi tag volt. 1992-től (az alapítás évétől) a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjaként tevékenykedett.
Díjai: József Attila-díj (1970), SZOT-díj (1974), Pietržak-díj (Lengyelország, 1980), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992), Kossuth-díj (1994), Magyar Örökség díj (1999), Magyar Művészetért Díj (2000), a Köztársaság Elnökének Érdemérme (2002), Arany János Nagydíj (2003), a Magyar Kultúra Lovagja (2004), Prima-díj (2004), Prima Primissima Közönségdíj (2004), Kölcsey-díj (2004), Stephanus-díj (2006) Árpád fejedelem-díj (2007), a Magyar Érdemrend nagykeresztje (2012), Bocskai István-díj (2013), Kossuth-nagydíj (2014), Nemzet Művésze (2014).
Jókai Anna 2017. június 5-én, életének 85. évében hunyt el.
Forrás: Wikipédia, Magyar Elektronikus Könyvtár, Petőfi Irodalmi Múzeum, Magyar Művészeti Akadémia.