Erlend Loe regénye 300 rövid fejezetecskében elmeséli egy szerelem, vagy majdnem szerelem történetét.
Kicsit naívan, kicsit szenvedélytelenül, kicsit groteszken, kicsit humorosan, és legtöbbször bizonytalanul evickél főhősünk ebben a kapcsolatban, amely olyan észrevétlenül alakul ki, hogy a főhőssel együtt szinte mi is felkapjuk és megrázzuk a fejünket, amikor elkezdődik, visszaforgatunk pár oldalt, ismét elolvasunk néhány fejezetet és csak azután hisszük el. Aztán veszünk egy mély levegőt és beledobjuk magunkat.
Főhősünk élete tulajdonképpen akár unalmasnak is mondható, addig amíg meg nem jelenik benne Marianne, attól a pillanattól kezdve viszont egyenesen furcsa lesz. Szegény srác még abban sem biztos, hogy egyáltalán együtt vannak-e, ő meg Marianne. Marianne viszont annál biztosabb és határozottan, biztosan, pontosan tudja, hogy mit akar, és azt is, hogy mit nem. Például pontosan tudja, hogy egy kapcsolatban kompromisszumokat kell kötni, viszont abban is teljesen biztos, hogy ő, Marianne, nem tud kompromisszumokat kötni, és ebből természetesen egyenesen következik, hogy főhősünkre hárul ez a feladat. Mire ő teljesen logikusan elhatározza, hogy itt az ideje beleszeretnie Marianneba. Elhatározását azonnal tett követi, és főhősünk nemsokára biztos abban, hogy ő már szerelmes ebbe a lányba, hiszen a szerelemnek nagyon sok formája létezik, az övék is csak beleillik valamelyik tipusba. De ha esetleg mégsem, akkor nemsokára.
Amíg ez a szerelem dühöng, legtöbbször nem is tudjuk eldönteni, hogy főhősünk tényleg ennyire naív, vagy csak nagyon fiatal, de az biztos, hogy ez a fanyar humorú, őszinte kis történet sokat elmond egyszerű soraival arról, hogy hogyan látnak a férfiak egy kapcsolatot, egy nőt, mesél arról, hogy milyen nehéz is felismerni és megélni a szerelmet, milyen nehéz rájönni arra, hogy át akarnak verni minket, arról, hogy hogyan lehet megbírkózni egy kapcsolat buktatóival, és mi mindenre vagyunk képesek, azért, hogy megtartsunk egy embert az életünkben, akit lehet, hogy nem is akartunk benne valamikor.
Megszerettem ezt a történetecskét amíg olvastam, nagyon szurkoltam a srácnak, hogy jól döntsön, és közben az a gondolatom támadt, hogy szivesen elolvasnám ezt a történetet Marianne szemszögéből megírva is, vagy egy női főszereplő szemszögéből legalábbis. Érdekes kis összehasonlításra adna alkalmat.
Erlend Loe kortárs norvég író, az Elfújta a nő az első regénye, 1993-ban jelent meg. 2007-ben filmet is készítettek belőle. Magyarországon a Scolar Kiadó jóvoltából olvashatjuk az író könyveit. Egyik nagy sikerű regénye az 1996-ban megjelent Naív. Szuper. Ez a könyv hozta meg számára a nemzetközi sikert. Munkássága elismeréseként több díjat is átvehetett, legjelentősebb a Fiatal Írók Európai Díja 2006-ban.