Erich Kästner 1899 február 23-án született Drezdában. Apja szíjgyártóként dolgozott édesanyja pedig cseléd volt, majd később fodrász. Édesanyja büszke, nagyravágyó asszony volt, egész életét a fia boldogulásának szentelte, szoros kapcsolat fűzte egymáshoz őket. Drezdában végezte a tanulmányait, amíg behívót nem kapott a Német Császári Hadseregbe, 1917-ben. Bár nem került ki a frontra, mert a háború már a vége fele járt, az élmény örökre pacifistává tette, és a szívbetegségét is valószínűleg ennek köszönhette. A háború befejeztével visszatért Drezdába és kitűnővel elvégezte a drezdai tanárképzőt.
Ám nem elégedett meg a tanári szakmával, úgy döntött egyetemre megy. Lipcsében tanult színháztudományt, filozófiát, történelmet és germanisztikát. 1923-tól szerkesztője lett a Leipziger Tagelblattnak, és rengeteg más lapnak is bedolgozott. 1925-ben a filozófia doktoraként fejezte be az egyetemet, majd elköltözött Berlinbe. Ekkor már elismert újságíróként anyagi gondok nélkül élt. A náci hatalomátvétel után, több írótársával ellentétben nem hagyta el Németországot, valószínűleg az édesanyja miatt. A Gestapo többször is zaklatta, az 1931-ben írt Fabian: egy moralista regénye című könyvét pornográfnak minősítették és 1933-ban a nagy könyvégetéskor elégették. Ez alatt az időszak alatt Németországban nem publikálták a műveit, de Berthold Bürger álnéven továbbra is írt, többek között például a Münchausen báró című film forgatókönyvét, és szórakoztató regényeit Svájcban adták ki. A második világháború után elköltözött Münchenbe, itt a Neue Zeitung rovatvezetője lesz, és a Der Pinguin ifjúsági lap elindítója, szerkesztője. Idős korában nehezen viselte el a megosztott Németországban uralkodó viszonyokat, bánatát alkoholba és cigarettába folytotta. 1974-ben nyelőcsőrákot diagnosztizáltak nála, és, miután visszautasította a kórházi kezelést, 1974 július 29-én elhunyt.
Erich Kästnert mint ifjúsági írót ismerjük, annak ellenére, hogy a huszas évek híres és a németek által kedvelt expresszionista költője és prózaírója is volt. Első és legismertebb ifjúsági regénye, Az Emil és a detektívek 1928-ban jelent meg. Csak Németországban több mint kétmillió példányban fogyott és 59 nyelvre fordították le. 1931-ben Gerhard Lamprecht filmet forgatott a könyv alapján, ám az írónak nem igazán tetszett a forgatókönyv, ennek köszönhető, hogy a továbbiakban forgatókönyveket is kezdett írni. Következő könyve, A repülő osztály szintén nagy sikert aratott, mindkét regény korabeli témát dolgozott fel, korabeli környezetben, ami akkor szokatlan volt a hasonló művek között. A könyvek sikeréhez Walter Trier illusztrációi is nagymértékben hozzájárultak. Szintén nagysikerű regényei közé tartozik a Három ember a hóban, amit 1933-ban adtak ki Svájcban, és a háború után született A két Lotti című regénye. Ebből szintén filmet forgattak, a forgatókönyvet Kästner írta, elnyerve vele a legjobb forgatókönyv díjat 1951-ben. Termékeny író volt, regényei és verseskötetei mellett rengeteg újságcikket is írt, legtermékenyebb időszaka az volt, amit Berlinben töltött. Regényei mind a mai napig kedvelt olvasmányai az ifjúságnak. Regényei magyar nyelven több kiadást is megértek.