Goethe: a valós Faust

Vidd hírét!
  •  
  •  

Goethe 1749-ben a Majna melletti Frankfurtban szívta be először az általa oly sokszor kutatott élet illatát. Szüleinek hat gyermeke közül csupán ő és húga, Cornelia Friederike Christiana maradt életben. A jogász apa nagy gondot fordított utódai taníttatására, így a kis Goethét előkelő ifjúként nevelték, tanult úszni, lovagolni, vívni és rajzolni, továbbá a később általa fontosnak tartott nyelvismeretet is szülőházában alapozta meg, tanulván latinul, franciául, görögül és angolul. Már a kezdetektől fogva elítélte az egyházat, a „tévedések és az erőszak keverékeként” emlegette. Viszont érdekelte a színház és a bábszínház, s kifejezett örömét lelte kis korától fogva a rajzolásban és az irodalomban.


Később jogi tanulmányokat folytatott Lipcsében majd Strasbourgban. Valósággal utálta a jogi kart, nem szeretett egész álló nap unalmas és száraz jogszabályokat magolni. Ehelyett eltökélt látogatója volt a költészettan óráknak és Strasbourgban csatlakozott a „német irodalmi forradalomhoz”, a Sturm und Drang (viharos előretörés) elnevezésű körhöz és barátságot kötött annak szellemi vezérével, Herderrel.  A mozgalom forrása a felvilágosodásban rejlett, azonban többre értékelte az ösztönökre és szenvedélyekre alapított életet; lázadt az elavult konvenciók, a zsarnokság ellen, és ideája az újat teremteni képes zseni volt.

Ebben a lázongó és pezsgő szentimentalizmusban alkotta meg első műveit, köztük a világsikert is meghozó Az ifjú Werther szenvedéseit. Werther féktelen szerelmi szenvedélyében öngyilkos lesz, a műből sugárzik az emberi élet tragikuma. Európa szerte meghatározó olvasmánnyá vált, valóságos Werther-lázban törtek ki a fiatalok, megnőtt az öngyilkosságok száma, és rengeteg utánzata is elkészült a regénynek.

Az öngyilkosság küszöbén áll legismertebb művében Faust is, itt azonban nem végződnek tragédiával az események. A világdráma egy középkori népmondára alapoz, melyben Doktor Faustus varázsló, mágus az ördöggel cimborál és szörnyen megbűnhődik. Ezzel szemben Goethenél, bár lepaktált Faust az ördöggel, végül az isteni kegyelem megmenti. Faust „az erő része, mely örökké rosszra tör, s örökké jót mível”, ő a mindenkori ember megtestesítője, kit már-már csillapíthatatlan tudásszomj jellemez, folytonos nyugtalanságát az élet értelmének mibenléte adja. Az író ezzel egyben önmagát is elhelyezi a világban, az egész életén át írt mű főszereplőjében saját filozófiája rejlik.

Élete során egyik szerelmi kalandból a másikba lépett át, utazásaikor lányok és asszonyok vették körül. Egyik szerelme, Lotté már másnak volt a jegyese; Stein báróné meg hét évvel idősebb volt az ifjú Goethenél. Első versgyűjteményét is egy szeretőjéhez írja névtelenül, Annette cím alatt. Egyetlen gyermeke anyjával, Christianéval sokáig, úgynevezett „lelkiismereti házasságban” élt s csak később vette törvényesen is feleségül.  70 éves korában eljegyezte a 17 éves Ulrike von Levetzowot, bár a frigyből nem lett semmi, hisz a fiatal lány visszalépett.

Stílusában fellelhetők a klasszicizmus, szentimentalizmus és a romantika jegyei is, nem lehet egyetlen irányzathoz kapcsolni. Korának német irodalmát sem lehetett konkrétan valahová besorolni, köszönhetően talán politikai helyzetének, a több mint 300 kis államra való tagoltságának is, talán ezért az irodalomtörténetben gyakran „Goethe korának” szokták emlegetni ezt az időszakot. Goethe alkotta meg és használta először a világirodalom szót, és ő lett korában ennek az új fogalomnak a legnagyobb alakja. Lakóhelye, Weimar még életében zarándokhellyé vált. Túlélt mindent és mindenkit a környezetéből, még saját fiát is, és egészen halála napjáig a fausti nyughatatlanság jegyében írta és alkotta az újabb és újabb műveket.


Vidd hírét!
  •  
  •