Pilinszky János – üvegmögötti csönd

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  


A magyar irodalom e különös színfoltja, Pilinszky János 1921. novemberében született Budapesten. Családfáját tekintve az interneten egész a 17. századig visszamenőleg találunk adatokat, és nem is kell sokat keresgélni. Édesanyja, Baitz Veronika ősei a mai Németország területén éltek, míg apja, Pilinszky János lengyel dédapával büszkélkedhet. Szülei és a költő is azonban egyaránt magyarnak vallhatták már magukat. Érdekes, hogy apjának két testvére is átütő sikereket ért el a zene terén, egyikük világhírű Wagner-tenoristaként, akivel a világ első Wagner-lemezfelvételét készítették, másikuk hegedült, brácsázott, de zenét is szerzett és énekelt. Apja ezzel szemben kezdetben mérnöknek tanult, majd jogi diplomát szerzett.  Harcolt az első világháborúban, és sérüléseiből lábadozva ismerkedett meg az önkéntes ápolónőként dolgozó Baitz Veronikával. Később mindketten a postahivatalban kaptak állást, és 1919-ben megszületett első gyermekük, Veronika, majd 1921-ben János.

Pilinszky apjához hasonlóan jogot kezdett tanulni, később azonban magyar és olasz irodalmat, majd művészettörténetet hallgatott. Tanulmányait ugyan befejezte, disszertációját Péterfy Jenőről írta, de a világháború miatt vizsgáit már nem tehette le, disszertációja megsemmisült a bombázások során. Már 1938-tól kezdődően jelentek meg versei különböző folyóiratokban, mint a Napkelet, a Vigília és az Élet, ez utóbbinak segédszerkesztője is volt egészen bevonulásáig. Így 1944 őszén indult el afelé az esemény felé, mely egész későbbi munkásságát meghatározta. A németországi Harbach falucska, Frankfurt és Wiesban környékén szembesült a „század botrányának” embertelen kegyetlenségével, és ezután már nem tudott elszakadni az itt tapasztaltaktól.

1945-ben visszatérhetett Magyarországra, ahol az Újhold társszerkesztőjévé vált, de verseit a Vigília, a Válasz és a Magyarok is közölték. 1946-ban megjelent első verseskötete Trapéz és korlát címmel és barátai megszerezték a pénzt, hogy mint elsőkötetes költő pályázhasson a Baumgarten-díjra, amit 1947-ben el is nyert. 1947-48-ban ösztöndíjjal Rómában élhetett, majd ’49-től nem publikálhatott, mint sok más kortársa Magyarországon. Ebben az időben verses mesékkel foglalatoskodott, és 1957-ben ki is adta művét Aranymadár címmel. Első felesége is ehhez a könyvéhez kapcsolódik, hisz ő, Márkus Anna illusztrálta azt. 1955-ben házasodtak össze, de néhány hónap együttlét után elváltak, és ’56-től kezdődően Anna Párizsban élt.

Pilinszky 1957-től az Új Élet katolikus lap munkatársa volt, tárcákat, esszéket kis prózai műveket publikált, majd ’59-ben megjelent Harmadnapon c. verseskötete, melyet „az újabbkori magyar líra legnagyobb teljesítményeként” emlegettek. A hatvanas évektől kezdődően utazgatni kezdett, majd kiadta Nagyvárosi ikonok című könyvét és még három művet. A kötetek versei teljesen másak eddigi munkáihoz képest, sokkal elvontabbak és formailag kevésbé kötöttek (négysorosokat is írt). 1970-ben József Attila- majd 1980-ban Kossuth-díjjal jutalmazták munkásságát. Állítólagos homoszexualitásával nem tudott kibékülni élete végéig sem, szilárd hite a katolikus tanokban visszatartotta ettől.

Költészetét a sejtelmesség, a misztikum, a látomásosság jellemzi. Minden szókapcsolatában van néha valami nyomasztó. Sokszor csak színeket és érzéseket keltenek művei az emberben és olyan hangulatvilágot képes közvetíteni, amilyet egyetlen más magyar költő sem. Meghatározó szerepet töltenek be művészetében a második világégés borzalmai, melyet gyakran a krisztusi és emberi szenvedéssel kapcsol össze: az ember örökös szenvedésével a világban, a kor embereinek szenvedésével, egymástól és a világtól való elidegenedésével, az elhagyatottsággal és a társadalom szétesésével, a társas magánnyal és mindenféle fojtogató érzéssel, melyhez képest egyetlen remény a megváltás lenne… Erősen vallásos ember volt, és ez a műveiben is meglátszik, ő mégsem a szokásos értelemben vett vallásos költő. Írásaiban nem dicsőíti Istent, hanem kétkedő, sejtelmes, érzéki tapasztalatait közvetíti a transzcendenssel, de feldolgozza a passiót, analógiába hozva a háborúval és a sorssal, ugyanígy a bűnbeesést és a halált. Versei tomboló örvényként szippantják magukba az olvasót, és erős hatást képesek gyakorolni rá. Nem az esztétikai szépet mutatja be, hanem igyekszik abszurd módszerekkel a reálist átadni. Meredek szókapcsolatai megborzongatnak. Gyakran lelkiállapotokat ábrázol, színes érzéseket, és ha azt mondom Pilinszky, akkor elsőként nem szavai, hanem egy furcsa, leírhatatlan érzés jut eszembe, és kerít hatalmába. Amilyen mélyről jönnek szavai, ugyanolyan mélyre is hatolnak.

Pilinszky 1978-ban Párizsban megismerkedett Ingrid Fischeux-vel, és 1980-ban feleségül is vette. Tele volt tervekkel és új reményekkel, amikor hirtelen második szívinfarktusának következtében, 1981 május 27-én elhunyt. Június 4-én hatalmas tömeggel kísérték végső útjára a Farkasréti temetőbe.

De még mindig vagy, mert nem vagy. Hiszen egyszerűen az, hogy léteztél mozdítja meg itt és most a világot, ugyanis tudom, hogy több voltál mindannyiunknál. Mert ami történt, valahogy nem tud véget érni. Égve hagytad a folyosón a villanyt, ma ontották véredet. Sarkig kitárult a halál, mégsem válthatott ki poklaidból semmi szenvedés. Ott ülsz most az ég korlátain, harmadnapra legyőzted a halált, s halandóból így lettél halhatatlanná.

 


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •