Általában mennyit olvas?
Naponta általában 1-2 órát olvasok. Ebbe sok minden belefér: könyvek és folyóiratok egyaránt. A folyóiratok nem irodalmiak, inkább közéletiek, ezek közül is azok, amelyek külpolitikával, nemzetközi kérdésekkel vagy akár hazai problémákkal is foglalkoznak. Általában nem a politikai irányultságuk érdekel, hanem a tartalmuk és színvonaluk.
Mi a kedvenc műfaja?
Kedvenc műfajom a regény, de kedvelem a jó novellákat is, valamint a publicisztikát.
Mit olvas éppen most?
Jelenleg V. Katajev, Távolban egy fehér vitorla c. regényét olvasom (újra). Gyermekkoromban nagyon kedveltem, lehet hogy ehhez az is hozzájárult, hogy nemigen volt más. A méltánytalanul elfeledett szerző az 1905-ös orosz forradalom idejéről írta a könyvet az akkori Odesszáról, ahogy egy gimnazista kisfiú a forradalmat és az odesszai világot látja. Színes, tarka világ volt ez, a változás igényével terhes, s ahhoz képest hogy a múlt század harmincas éveiben írta a szerző, meglepő módon friss és mentes a szocialista realizmusnak nevezett szörnyűség túlhajtásaitól.
Ki a kedvenc szerzője?
Kifejezetten kedvenc szerzőm nincs, de kedvelem R. Graves-t, Franz Kafkát, az orosz klasszikusokat, a jó detektívregényeket – főleg a harmincas-negyvenes évekből.
Melyik a legkedvesebb öt könyve?
Sorban, de a sorrend nem értékren
det jelez (különben írhatnék ezek helyett cirka másik húszat).
Hasek, Svejk. A Svejk szórakoztató vonásain kívül – ahogy a cseh kisember csetlik-botlik az első világháború őrületében – mindig elgondolkodtat. Vajon mi a jobb és hasznosabb: a keményfejű, öntelt ostoba hősködés, a „ a dicső” halál, a mindig nulláról való újrakezdés és sértődöttség , a „senki sem szeret bennünket” hazugsága vagy a z óvatosság, a körülményekhez való alkalmazkodás, a túlélés nem becstelen igénye. Mi a hasznosabb a közösség számára? És persze Svejken nagyokat is lehet nevetni , hülyének is lehet nézni, csak meg ne bánjuk a végén.
Su-la-ce, Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában. Lehet hogy elfogult vagyok mert a szerző a barátom(Lin-csi apát) ,de azt hiszem nem sokan értették meg olyan jól a zen filozófiáját mint ő. Hogyan értelmezzük az életünket, mi a jó és mi a rossz, mit kell tennünk a világban, van-e dolgunk egyáltalán, alkossunk vagy szemlélődjünk? Csak azoknak ajánlom, akik szeretik a létről való elmélkedést és ha tükörbe néznek, a görbe tükröt szeretik inkább…
J. Hilton, A kék hold völgye. Valahol Tibetben van egy kis völgy, amely maga a csoda. Shangri-la. Maga a mennyország. Jó ott élni. Egy darabig. Az emberek évszázadokig élnek, a nők gyönyörűek, senki sem öregszik. De a főhős mégis elvágyódik. És ez lesz a végzete. Vajon érdemes-e elhagynunk a mennyországot, amely bennünk is rejtőzik és kilépni belőle, ahol tragédia is várhat/vár ránk? Elbújjunk vagy ne? És ha csalódtunk a külvilágban és vissza akarunk térni az elhagyott tündérkertbe, és nem találjuk az oda vezető utat soha többé?
Kákosy László: Ré fiai. Nem hiszem, hogy tévedek, ha azt állítom: ember még nem írt olyan olvasmányos, szórakoztató, ugyanakkor egy világhírű tudóshoz méltó könyvet, mint hajdani barátom. Ha olvasni kezdjük, nehéz letenni – már persze csak annak, aki szereti az ismeretterjesztő könyveket. Mert ez a könyv nem regény, hanem mindazok összessége, amit Egyiptomról tudnunk kell. Egyiptom is maga volt a csoda, és a maga módján a könyv is az.
E. Radzinszkij, Sztálin. Ragyogó könyv ( ez sem szépirodalom, vagy csak félig az) hanem egy monográfia egy keleti kényúr, és egy kis-, majd nagystílű gazember keverékéről. Aki végigélte azt a korszakot, annak talán többet mond mint annak, aki nem. A könyv ragyogóan mutatja be azt az utat, amelyet egy kaukázusi suszter fia végigjárt s amely végül is a világhatalomhoz vezette. Olyan világba vezet el bennünket, ahol nincs tisztesség, nincs becsület, a hataloméhség és a félelem mozgat mindent. És mindenütt vér. Túltesz a legvéresebb vámpír történeten is. De azért érdemes elolvasni. Bár azt hiszem az ember sosem tanul semmiből.