Chris Cleave: Méhecske

Írta : Chris Cleave
Eredeti cím : The Other Hand
Eredeti kiadás : 2008
Magyar cím : Méhecske
Fordította : Cseicsner Otília
Kiadó : Athenaeum Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2011
Terjedelme (oldalszám) : 320
92
Vidd hírét!
  •  
  •  

A természet- és dokumentumfilmek Afrikájába legalább ovis korom óta szerelmes vagyok. Mesébe illő flóra és fauna, sörényes és pöttyös macskák, csíkos lovak, trombitáló ormányosok, fán termő kenyér, majomszeretet. Mind-mind olyan csuda dolgok, ami felénk nincs és ami, engem, kisgyereket elbűvölt. Aztán jönnek a mosolygó és kedves emberek, törzsi vallások és kultúrák, nagyon göndör haj alól pislogó édes kis csokibabák. Afrika a paradicsom!? Afrika a paradicsom lenne, rá kellett jönnöm. Ugyanis feltűnt, néhol szegénység van és betegségek pusztítanak. „Igen, ez a klímának köszönhető” – gondoltam naivan egykoron…


Ám Chris Cleave könyvének Afrikájában nem a szárazság és a klíma miatt szenvedő emberek köszönnek rám; a feketék szegénysége a fehér ember gazdagodási vágya miatt van. A hőséget, olykor a rossz termőtalajt és a vízhiányt leküzdő, talán elektromos kütyük nélkül is gondtalanul élő embereken úgy akarunk, mi civilizált, pénzhajhász kapzsik segíteni, hogy leromboljuk falvaikat, feltúrjuk földjeiket, kényszermunkába fogjuk a férjeiket, s a szembeszegülőket leöljük. Mert nekünk kell a fekete arany, kell a kőolaj, hogy főzzünk, utazzunk… kell a feketék élete és álmai, hogy gazdagok legyünk… kell a jövőjük a miénk helyett.

Ebből az általunk felforgatott világból menekül Méhecske, hová máshova, mint hozzánk a jövője után. Ha elvettük igazi otthonát, hát adjunk neki másikat: várja az idegenrendészeti fogda. Itt elveszti saját nyelvét, nem érti senki, hát adjunk neki másikat: tanuljon angolul. Népének történelme véget ért, hát adjunk neki másikat: éljen az angol királynő. Elvettük a jövőjét, hát adjunk neki másikat: kitoloncolunk, mehetsz vissza oda ahonnan jöttél.

Saját világából kiüldöztük, a mi világunkba nem fogadjuk be. A maniókaföldeken énekelő családok helyett megérkezik a veszekedő, elhidegült, hűtlen házastársak világába. Az életszeretet és segítőkészség földjéről a munkamánia, a rohanás, az időhiány földjére csöppen. Két szöges ellentétben álló valóság, és a határán táncoló ember, ki a régit elvesztette az újat meg nem kaphatja. Most már két értékrendnek adóz: ragaszkodik a régihez és vágyik az újra. Ötvözi a kettőt, de sem ott, sem itt nincs helye. Mit tesz egy két világ közt furikázó menekült? Mit tesz a könyvben Méhecske?

Méhecske egy ponton szerencsés: van egy ismerőse. Megkeresi a gazdag, angol újságírónőt, Sarah-t, kivel két évvel ezelőtt találkozott a nigériai tengerparton. Azon a végzetes tengerparti napon, mikor Méhecske elfutni kényszerült hazájából, s mikor Sarah és férje, Andrew elmenekült saját élete elől. Álarcok mögé rejtőztek… és ebben a társadalomban, nem csak ők bujkálnak maszkok mögött. Méhecske két évet töltött a fogdában és ezalatt mindennap szembenézett a halál lehetőségével; Sarah és Andrew két évig próbálta elhessegetni a halál gondolatát. De Andrew most halott és Sarah Méhecskével együtt kénytelen szembenézni az elmúlt két évben történt dolgokkal…

A regény szerkesztése nagyon izgalmas. Váltakozik a narrátor szerepe Méhecske és Sarah között. Ugyanannak az eseménynek a különböző részleteit két, egymástól teljesen eltérő szemszögből tudhatjuk meg, így még jobban kihangsúlyozódik a két világ mentalitásbeli különbsége.  A történet vezetése nem lineáris, a folyamatos párbeszédekből és gondolatmenetekből itt is ott is kiderül egy-egy apró részlet, és úgy áll össze a kép, mint egy nagy kirakós játék.  Bármilyen tragikusak is a történések, a hangvétel próbál humoros maradni, s nagyon sok helyen mély irónia jellemzi. Az egész mű elgondolkodtató és figyelemfelkeltő jellegű társadalmunkra nézve. Konkréten egy olyan társadalombírálat fogalmazódik meg benne, mely arra kellene ösztökéljen, hogy változtassunk valamin. A bevándorlók helyzete abszurd, ránk nézve nevetséges. Nevetséges az idegenrendészeti fogda, az erre vonatkozó törvények és azok kipécézése, nevetségesek a politikusok és a köznép hozzáállása. Aki meg helyesen cselekedne, nevetséges a többiek szemében. Egyszóval: patthelyzet. De hol a kiút?

A Somerset Maugham-díjas író és újságíró nyitva hagyja a kérdést: hol a kiút? Ezt a könyvet millióknak kellene elolvasni és elgondolkodni rajta. Ha egyszer nekifogsz, nehezen teszed le a kezedből. Elszomorító ugyan, de rendkívül izgalmas és érdekes. S persze jó bőven van fűszerezve azzal a híres angol humorral.  A kiadás is szép munka, megérte!

 


Vidd hírét!
  •  
  •