Steven Saylor: Birodalom

Írta : Steven Saylor
Eredeti cím : Empire
Eredeti kiadás : 2010
Magyar cím : Birodalom
Fordította : Heinisch Mónika
Kiadó : Agavé Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2011
Terjedelme (oldalszám) : 480
100
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Róma. Nem tudom melyik lenne a helyesebb megfogalmazás, hogy ma már csak a maradványai láthatók az egykori Rómának vagy még mindig láthatóak az egykori Róma nyomai. Azt hiszem ez utóbbi lesz a jó válasz. Még mindig. Még mindig állnak hatalmas építményei, még mindig megtekinthetők szobrai, még mindig olvashatók írásaik, verseik, drámáik. S bár a rómaiak már évszázadokkal ezelőtt eltűntek, eszmeiségük még mindig itt él, hőseiket ismerjük, csodáljuk. Lenyűgöző, grandiózus alkotások maradtak ránk, nagyravágyó, büszke emberektől. Tőlünk mégis teljesen idegen ez a világ, nem hasonlít a mi világunkra… vagyis, de igen. A mentalitás és az értékrend más, de az emberek ösztöneikben, tulajdonságaikban és vágyaikban ugyanolyanok mint a ma élő társaink. Pedig a történelemkönyvek sokszor nem ezt sugallják. Felsorolják a kor nagyjait és száraz adatként kategorizálják, elemzik őket. Múzeumi tárgyként beteszik egy csillogó könyv lapjaira. Olykor-olykor leporolják és újrafényezik őket…


Steven Saylor is újrafényezte ezeket a „múzeumi tárgyakat”. Lebilincselő regényében járnak-kelnek a történelemkönyvek lapjairól ismert császárok, szobrászok, költők, filozófusok. Beszélnek hozzánk és szemünk előtt építik fel a még mindig álló remekműveket.  Betekinthetünk mindennapjaikba, problémáikba és örömeikbe. Lelepleződnek cselszövéseik, ármánykodásaik és tiltott vagy elismert szerelmeik, szokásaik.

A Birodalom a császárkori Róma regénye, annak is egy részletét mutatja be, az első császártól a birodalom fénykoráig. A főszereplők egy a városnál is régebbi patrícius család tagjai, kiknek nemzetségük valóban létezett, így akár a szereplők is élhettek volna. Több nemzetségen keresztül követhetjük a Pinariusok életét és ezalatt találkozhatunk a hagyománytisztelő jóssal, ki adóz ősrégi isteneinek, az elítélt kereszténnyel, a mágusnak hitt tüanai Apollónisz tanait követővel. Olykor a császár kegyeltjei, máskor éppen őket üldözik el otthonukból, miközben apáról fiúra száll egy titokzatos amulett.

A mű kezdetén a koros Augustus császár már a vég felé közelít, mikor jóssá avatják az ifjú Lucius Pinariust. Bár patrícius családba született és nagyapja az isteni Julius Caesar örökösei közt szerepelt, mégis végzetes hibát követett el, mikor az ellenséges Marcus Antonius oldalára ált. Így családja háttérbe szorult, kívül estek a császár körein. Az apa ezt éppen megfelelőnek tartja, azonban nem marad ez így sokáig. Lucius hűséges barátja az idegrángásokkal küszködő, ám a történelemben jártas Claudius, Augustus rokona. A két fiú éppen együtt bóklászik, amikor a császár magához hívatja Claudiust, aki magával viszi barátját. Jósolniuk kell, és ez a jóslat végleg megváltoztatja majd az ők és egész Róma életét…

A könyv középpontjában álló család mellett a császárok életén a hangsúly. Az akkori Róma legmeghatározóbb egyénisége a császár volt, sokszor az ő szokásait követte az egész nép, az udvari divat volt a legjobb vagy éppen a legrosszabb és legvisszataszítóbb. Megismerkedhetünk különböző uralkodók szeszélyeivel, hóbortjaival, hisz az események éppen az “őrült császárok korán” vezetnek át. Tiberius összeesküvés elméleteivel és meghökkentő szexuális szokásaival, Caligula őrületével, Nero isteni vágyaival és később Titus rövid aranykorával, majd az őt követő Domitianus félelmeivel. Végül elérkezünk a hódító Traianus és a megszilárdító Hadrianus uralmához.

A szemünk előtt végeznek ki és vetnek állatok elé bűnösnek hitt embereket, üldöznek el szenátorokat és gyilkolnak meg anyákat, az örökösödési listán elől állókat vagy éppen császárokat. Ott vagyunk amikor 64-ben Róma a tűzvész martaléka lesz, végigborzonghatjuk Nero császár  ezt követő keresztényüldözését, a Vesuvius rejtélyes módon tüzet okád és megijeszt mindnyájunkat, aztán résztvevői lehetünk a híres Colosseum megnyitásának. Leigázzuk a dákokat és felépítjük Traianus oszlopát.

A regény rendkívül széleskörű betekintést nyújt a római életbe. A császári udvar mellett, a köznép és közpolgárok szokásait is megfigyelhetjük. A szexualitásról alkotott képük sokkol és meghökkent. Emellett mindennaposak voltak a mulatozások a gazdagok körében és a senyvedés az összezsúfolt, koszos, düledező viskókban a szegények körében. Gladiátorjátékok, állatviadalok, rabszolgatartás, öldöklés. Cselszövés, összeesküvés és hatalomvágy, egymás ellen szövetkező uralkodójelöltek. A római erkölcs furcsa képet ad, mégis amennyire ez elrettentene, a kultúra és a művészet annyira lenyűgözne. Megismerhetjük néhány legendájukat és az isteneiket övező kultuszt közelebbről. Az esküvői szertartások jellegzetességeit és a jóslás fortélyait. Költőkkel, szobrászokkal és filozófusokkal vacsorálhatunk, esetleg pancsolhatunk fürdőikben és drága kelmékben járhatunk.

A narrációs technikákat is jól használja és ebben a hosszú időintervallumban gyakran kihagy néhány évet, melynek eseményeit utólag, a szereplők szájából retrospektívan tudhatjuk meg. A váltakozó főszereplők jellemükben gyakran teljesen ellentétesek és különböző eszméket vallanak. Fontos szerepet játszanak a hiedelmek és a terjengő pletykák melyek ellenpontozzák sokszor a császár híveinek meggyőződéseit. A valós személyiségek mellett megjelenő fantáziaszereplők is teljesen élethűek, nem véletlen, hisz Saylor elismert történészként működik hazájában már évek óta. Bár az sem csoda, hogy bevallása szerint mindig is író akart lenni. Szerintem jól választotta mindkét hivatását, mely néha egybeolvad és lásd az eredmény briliáns.

A könyv mind a közel 500 oldalával szórakoztat, meglep és elvarázsol. Rómát szerethetőnek és egyenesen gyűlölhetőnek is beállítja, de a hangulata képes teljesen magával ragadni. Olykor azt érzi az ember, hogy nem ő olvassa a könyvet, hanem a könyv olvassa őt. A befejezés a jövőbe tekint, hiszen a birodalom még nem omlott össze és a cselekmény 141-es abbamaradása után még három évszázadig állt. Lenne miről még írni és nagyon remélem, hogy ennek a könyvnek nincs itt vége. Én már rettenetesen várom a folytatást, addig viszont kénytelen vagyok megállni az időben, hogy nehogy kicsöppenjek az ókori Róma falai közül.

A magyar kiadás az idei könyvhét alkalmából jelent meg, amikor az író is ellátogatott hozzánk. Az olvasók beszélgethettek vele és egyúttal dedikálta is műveit. A Birodalom kemény kötésben, díszborítóval jelent meg és a cselekmény mellett tartalmaz egy időszalagot és két térképet is, mely nagyban megkönnyíti az időbeli és térbeli tájékozódást. Mivel a fizikai távolság miatt nem vehettem részt az író-olvasó találkozón, az Agavé Kiadó volt olyan kedves és névre szólóan dedikáltatott nekem egy példányt. Ezúton is nagyon köszönöm nekik és remélem a jövőben sok ehhez fogható könyvet adnak ki!

 


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •