Füst Milán (1888 – 1967)

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Füst Milán, a költő, aki csupán munkarajzzal rendelkezik – legalábbis ő ezt vallja magáról, s mennyire igaza van, hiszen a 125 éve született író kora egyik legjelentősebb művésze. Világnézete egyáltalán nem mondható optimistának, mégis emberpártisága, emberszeretete elválasztja a hétköznapi pesszimisták meglátásaitól. Teljesen egyedülálló és újszerű versformálása, szabad verselése magasan kiemeli kortársai közül. Költészete igazi példakép az őt követő generáció művészeinek, hisz sokat köszönhet neki Weöres Sándor, Illyés Gyula és Radnóti Miklós is.


Fürst Milán Konstantin néven látja meg a napvilágot 1888. július 17-én, Budapesten. Zsidó származású elszegényedett kispolgári család gyereke, édesapja, Fürst Ignác hivatalnokként dolgozik, édesanyja Weisz Jozefina. Édesapja még gyerekkorában, 1896-ban meghal. A család pénzügyi helyzete rosszra fordul, a félárva Füst segít édesanyjának trafikosengedélyt szerezni, s a család a Dohány utca 63. szám alá költözik, a trafik háta mögött levő szobába. 1903-ban tüdővérzést kap, Abbáziába kerül kezelésre, s bár felgyógyul, életének további szakaszában hipochonderré válik, s betegesen félti egészségét.

1904-től naplót vezet, mely nagyrésze 1944-45-ben eltűnik. Ekkor felhagy a naplóírással, s ezt azután sem folytatja, hogy néhány évvel később előkerülnek írásai. 1909-ban jelenik meg legelső műve a Nyugat című folyóiratban, s közben összebarátkozik Osváth Ernővel, Tóth Árpáddal, Kosztolányi Dezsővel és Karinthy Frigyessel.

1912-ben jogi diplomát szerez a budapesti egyetemen, majd egy felsőkereskedelmi leányiskolában dolgozik, mint tanár. Diákjai bevallása szerint jelentékeny tanár hírében állt, tanórái gondolatébresztőek voltak, sosem unalmasak, s ennek oka lehet, hogy Füst szívét-lelkét beleadva tanított. Édesanyja, aki életének egyik legmeghatározóbb személye volt, 1916-ban meghal.

1918-tól a Vörösmarty Akadémia ügyésze, viszont 1920-ban felfüggesztik, 1921-ben nyugdíjaztatását kéri, innentől pedig csak az alkotásnak él. 1919-ben az Alkotó Művészek és Tudományos Kutatók Szövetségének vezető egyénisége. Időközben számos írással örvendezteti meg olvasóit: 1910-ben megjelenik az Aggok lakodalmon, ’17-ben pedig elkészül a Nevetők című kisregényének első változata, ’19-ben az Új Idők folyóiratban Naplójából átdolgozott részletek jelennek meg. 1921-ben már második verseskötetét adatja ki, ugyanakkor Füst nem a legtermékenyebb költőink egyike, haláláig sem éri el verseinek száma a 100-at. Atyai gondoskodással írja meg minden versét, míg azok el nem érnek a tökéletességig. Az őt megelőző sikertelen próbálkozások után ő a magyar szabadvers megteremtője. 1923-ban veszi el feleségül volt tanítványát, Hefler Erzsébetet.

A Nyugatban 1925 és 1926 között számos egyfelvonásosa, majd 1927-ben Catullus című drámája jelenik meg. Neurózisának „köszönhetően” 1928-ban csaknem fél évet tölt Baden- Badenben, dr. George Grodeck szanatóriumában, aki nagy hatással van Füstre, s akit a lélektan mesterének tekint az író. 1932-ben készül a Negyedik Henrik király című tragédiája, melyet ’33-ban németre fordít azzal céllal, hogy Berlinben bemutassa. Ezen szándékát a Németországban uralkodó nácizmus kerékbe töri.

1948-ban szabadegyetemi előadásokat tart, majd témáit könyv formájában is feldolgozza Látomás és indulat a művészetben címmel. Ennek hatására választják a budapesti egyetem esztétika magántanárává. 1951-ben kezdi meg az oly híressé vált előadásait az egyetem bölcsészkarán, idő közben pedig Rákosi Mátyás 60. születésnapja alkalmából lefordítja a Lear királyt. 1953-tól súlyos betegsége tolókocsiba kényszeríti.

Az elkövetkezendő években rengeteg regénye, elbeszélése, s tanmese gyűjteménye is megjelenik: ’56-ban az Emlékezések és tanulmányok, ’57-ben az Ez mind én voltam egykor, illetve a Feleségem története, melyért Nobel-díjra is jelölték, ’58-ban a Hábiszádi küzdelmeinek könyve, majd a Konstantin úrfi fiatalsága, a Zsiráfkönyv, és még sorolhatnám őket.

1960-ban nyugdíjazzák, betegsége ekkorra már annyira súlyossá válik, hogy ágyhoz köti. Füst Milán 1967. július 26-án hal meg, 79 évesen. Temetése teljes csendben történik, ahogy azt ő maga elrendelte. Emlékét az 1975-ben alapított Füst Milán-díj őrzi.

 


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •