A második világháború történelmünk egyik leggroteszkebb és legabszurdabb eseményei közé soroltatik. Eszmék milliói csaptak össze, magyarázatok sokaságát teremtve, mégis a rendszerek, filozófiák labirintusában elvésznek az okok. Hatalomvágy, gyilkos ösztön, vérengzés. Abnormis vagy éppen természetes őrjöngő elvakultság. Arról, hogy mindennek a szörnyűségnek meg kellett történnie, vagy merő véletlenek következménye sokan vitáznak. Ha ez a globális öldöklés sorsszerű is volt, áldozatai legalább annyira váltak sorstalanokká.
Nem is olyan régen olvastam Kertész Imre művét. A tizenöt éves Gyuri sorstalansága a kor jellemzője volt, kellett rájönnöm Ungvári Tamás könyvéből. Gyuri faji hovatartozása miatt került koncentrációs táborba, miközben nem érezte magát zsidónak, tehát másnak, ugyanakkor nem lehetett magyar sem. Magyar zsidó, de sem magyar, sem zsidó. De akkoriban nem csak genetikailag lehetett sorstalanná válni…
A két világháború közti időszakot két egymással szemben álló totalitárius rendszer uralma határozta meg. Nácizmus és bolsevizmus. Az értelmiség körében mindkét irányzat elkötelezett hívekre talált, ám még mindig ott volt a harmadik csoport, pacifisták, köztársaság pártiak, demokraták. Hitler fenyegetésével szembe fel kellett venni a harcot, és ki a nácizmus ellen volt, el kellett fogadnia Sztálin rendszerét. Folyt a harc a nácizmus ellen, hívő kommunistákkal és őket segítő „útitársakkal”. Ennek, a kommunista és útitárs értelmiségnek írja le kálváriáját Ungvári Tamás, korabeli újságcikkekből, életrajzokból informálódva.
A két világháború közti időszak újraalkotta az emigráció fogalmát. Országról országra vándoroltak nézeteik miatt üldözött írók, festők, szobrászok, színészek. Ám ez az emigráció lassan otthontalansággá változott, hazából kitoloncolva és sehol be nem fogadva éltek. Volt kit egy nemzet sem ismert el sarjának, másért meg éppen több is vetekedett, persze csak utólag. Ha kommunista voltál a nácik üldöztek, ha náci voltál a kommunisták üldöztek. Ha kommunista voltál a kommunisták üldöztek, ha náci voltál a nácik üldöztek. A diktatúrák eszeveszett félelmükben ezreket vádoltak be és végeztek ki.
A szovjet kirakatperekben gyakran a legőszintébb hívek vesztették életüket, vagy járták meg a Gulag poklát. Találkoztál egy megfigyelt személlyel és az árulás, az elhajlás érintkezéssel kezdett terjedni akkoriban. Elejtettél két meggondolatlan szót az utcán és a kémek máris jelentették. Elbeszélgettél a legjobb barátoddal, kiről nem is sejtetted, hogy besúgó és a kínzókamrában kötöttél ki. Ha bevádoltak addig kínoztak, míg rábólintottál színpadias, koholt vádjaikra és te is behúztál egy hozzád hasonló ártatlan ismerőst, rokont. Láncreakcióként működött Sztálin forgatókönyve. Egy nap alatt lettek a vádlók vádlottakká, gyorsan cserélődtek a vezetők is.
Ebben a zűrzavarban, voltak elvakult később talán éppen kivégzett emberek, kik elhitték a vádakat, ám legtöbben átláttak a színjátékon. A kommunizmus és Sztálin kezdte hitelét veszteni. Nem voltál hát náci és fasiszta, elvesztetted minden hited a kommunizmusban, a demokratikus rendszerek nem bizonyultak életképesnek, mi maradt hát? Hol az igazság, miben higgyél és kinek higgyél? Nem csak fizikailag váltál otthontalanná, hanem szellemileg is.
Ennek az értékvesztésnek a bizonyítéka, a meghatározója, ami végleg rányomta a pusztulás pecsétjét a rendszerekre a Molotov-Ribbentrop-paktum lett. Az ellentétben álló felek aláírtak egy megnemtámadási egyezményt, melynek titkos záradékában kiegyeztek Európa északkeleti felének felosztásáról. Moszkvában horogkeresztes zászlók lobogtak 1939. augusztus 23-án. Ezzel a kézfogóval minden kimondott és leírt szó hitelét vesztette a hatalomvágy következtében. A náci-szovjet megbékülésben mindenki árulóvá vált, hogyan is lehetne egyszerre mindkét rendszernek megfelelni. Mindenki bűnbeesett. Így vette kezdetét a háború, egy megnemtámadási egyezménnyel.
Ezt a zavaros, szétesett világot mutatja be élettörténetek tükrében a Bűnbeesés után. Olyan személyiségek cselekedeteibe pillanthatunk bele, mint Thomas Mann és fiai, Arthur Koestler, André Gide, Bertold Brecht, Gorkij. És a kevésbé szerencsés Victor Serge, Erich Mühsam és felesége, Isaac Babel és sokan mások. Az értelmiség nagy része odaveszett a szovjet Gulag és a náci koncentrációs táborok forgatagában, Mejerhold szavait idézve „megölték a művészetet”.
A könyv végén több oldalnyi névmutató található, ami rendkívül hasznosnak bizonyult a megértés szempontjából, mert olykor-olykor bizony ezek a történetek eléggé kuszák és zavarosak, valamint a szereplők több helyszínen is felbukkannak. Ezen kívül hivatkozási jegyzékkel is el van látva, ha valaki még mélyebbre szeretné ásni magát a témában. Bár ez a jegyzék a szerző tájékozottságát is mutatja, hisz összesen 382 utalás található a műben. Értékes fotómellékletet is találunk mindezek mellett, nagyjából a szereplőkről készült felvételekkel.
No, mármost, ez a könyv rendkívül sok információt felvonultat a kor hírességeiről, mondhatni egész információ özönnel találkozunk benne. Sokat lehet tanulni belőle és igen hiteles. Azonban csak olyan személyek számára ajánlanám, akik tényleg nagyon érdekeltek ebben a témában. Az élettörténetek érdekesek, azonban az elbeszélés szövege néha nehézkes és zavaros, rengeteg kitérőt tesz, ezért maximális odafigyelést igényel. A mű a szovjet oldalt mutatja be, a szovjet kémhálózatot és pereket. Itt-ott felbukkan a Gestapo és néhány koncentrációs tábort megjárt fiatalember, mégis hiányolom a náci fél huzavonáinak és bonyodalmainak részletezését, ugyanis egész végig a korszak értelmiségéről általánosságban beszél, holott csak egy részét mutatja be, a kommunista érdekelteket, vagy útitársakat és náci elleneseket, s azért meg kell hagyni a náci pártiak közt is voltak nagy fejek. Persze ezt leszámítva is hasznos olvasmány, sokszor elcsodálkoztam a közölt tényeken, pedig nem ez volt az első világháborús könyvem. Kicsit szenvedtem vele a nyelvezet miatt, de örülök, hogy elolvastam, most már sokkal tisztábban látom azt a korszakot. Tényleg olyan rengeteg sok ember megfordul benne, nem is tudom, Ungvári Tamás, hogy gyűjtötte össze és jegyezte le mindezt.