Halhatatlan hősök

Vidd hírét!
 
 

Létezik az íróknak egy új generációja, akik régi sikeres sorozatok hőseit szeretnék újra éleszteni. Van aki a nagy írói örökségek  „folytatóinak” hívja őket. Ők kapták, vagy vállalták önként azt a kétes megbizatást, hogy életet leheljenek régi híres írók korosodó hőseibe, és újra felélesszék régi csillogásukat.

Rajongójuk és kritikusuk is számos, ugyanis nehéz irodalmi elismerést kiváltani azzal, ha valaki egy valamikori nagy író által kitalált karaktert próbál feltámasztani, netán a stílusát leutánozni. Még a valamikori rajongók is fenntartásokkal fogadják reinkarnálódott  kedvenceiket. Nehéz meggyőzni a mániákus rajongókat, hogy íróként valaki ugyanúgy belelát például James Bond fejébe, mint annak idején Ian Fleming.

Az írók, akik ilyen munkára vállalkoznak nem kevés kihívással kell megküzdjenek: örökbe kell fogadniuk és hitelesen modernizálniuk a már ismert karaktereket, tiszteletben tartva elhunyt teremtőjüket és azok végakaratát. És bár ezek az írók idegenkednek a „szellemíró” megnevezéstől, könyveiket nyílvánvalóan kísértik a néhai szerzők szellemei.

Úgy tűnik 2011 sikeres év a „folytatók” számára, ugyanis idén öt nagy érdeklődést kiváltó sorozatfolytatás jelent, vagy jelenik meg. Ezek mind közismert szereplőket elevenítenek fel, akikkel nem csak a könyvek lapjain, hanem a mozivásznon is találkoztunk már, hiszen nagy sikerű filmes adaptációkat készítettek az eredeti regényekből.

Eric Van Lustbadertől a Robert Ludlum által elindított Bourne sorozat legújabb kiadását olvashatjuk (egyelőre még csak angolul persze), The Bourne Dominion címmel, Jeffery Deaver-től egy friss James Bond kötetet, melynek címe Carte Blanche, Michael Brandman előrukkol egy új Jesse Stone regénnyel, folytatva Robert B. Parker sorozatát – címe Killing the blues, Anthony Horowitz felkérésre egy regényt jelentet meg Sherlock Holmes főszereplésével és Felix Francis-től a Gamble című regényt olvashatják a régi és új rajongók, amely apjának, Dick Francis-nek örökségét folytatja. És ha ez nem lenne elég, Max Allan Collins bejelentette a múlt hónapban, hogy a 2006-ban elhunyt Mickey Spillane író három befejezetlen regényének végére szándékszik pontot tenni a saját stílusában.

Nos, vajon miért van az, hogy olyan írók, akik saját köteteikkel már sikereket arattak, sőt felkerültek akár a bestseller listákra is, vállalják a régi hősök újraélesztésével kapcsolatos zűröket és kellemetlenségeket? Több oka is van. Néha egyszerűen csak a kihívás izgalmáért, máskor pedig régi baráti és mester-tanítvány kapcsolatok okán, mint Spillane és Max Allan Collins, Robert Ludlum és Eric Van Lustbader, vagy Michael Brandman és Robert B. Parker esetében.

A Ludlum örökség folytatója, Eric Van Lustbader azt mondja, a Bourne sorozat folytatásának ötlete akkor fogant meg benne, amikor a Matt Damon színész szereplésével mozivászonra vitt Bourne filmek új rajongókat szereztek a történetnek, a fiatal közönség soraiban. Robert Ludlum háromrészes sorozatát 1980 és 1990 között írta, Van Lustbader pedig további 6 kötettel toldotta meg a sort, ám kikötötte, hogy a regények a saját neve alatt casino fognak megjelenni és a saját stílusában fogja őket írni. Saját kijelentése szerint ma már annyira kicserélte a regénybeli karaktereket, hogy a történetek szereplői valóban a saját kreációinak számítanak. A Ludlum örökség kezelője szerint „Bourne ma már Van Lustbader szereplője”, és az író szerint ennél értékesebb bókot  nem is kaphatott volna.

Viszont bármennyire is sikerült megváltoztatnia a karaktereket, és saját stílusban írni a köteteket, Van Lustbader úgy érzi, Ludlum szelleme ma is ott áll a hátánál és sokszor megtörténik vele, hogy gondolatban kikéri a nagy előd véleményét.

Jeffery Deaver, a James Bond sorozat folytatója nem büszkélkedhet közeli barátsággal Ian Fleminggel, de régi nagy 007 rajongó lévén örömmel állt a kihívás elé, és tehetsége is volt hozzá, hiszen a The Telegraph szerint az amerikai író mesterségbeli tudása meghaladja Flemingét. Deavernek két kikötése volt, amikor eldöntötte, hogy megírja a folytatást: az egyik, hogy egy modern, 30-as James Bond köré szeretné kanyarítani a történetet, a másik pedig, hogy a saját stílusában képzeli azt el. Meg is okolta a kéréseit: véleménye szerint nehezen tudta volna hitelesen leutánozni, vagy magáévá tenni Fleming írói stílusát, és elsősorban a saját olvasói táborát szerette volna megörvendeztetni egy jó könyvvel, egy olyan Bond ügynök főszereplésével, aki közel áll a mai olvasókhoz. Mindazonáltal forrásként csak Fleming regényeit használta és ragaszkodott az általa leszögezett főbb irányvonalakhoz, véve mégis a bátorságot, hogy kicsit kiszínezze azokat a részleteket, amiket Fleming kevésbé dolgozott ki. Bár a célja az volt, hogy a saját olvasótáborát elégítse ki, és egy új generációs Bond sorozatot hozzon létre, szerette volna a régi rajongókat is meggyőzni. Annyira komolyan vette a feladatot, hogy amerikai lévén minden eszközzel megpróbált közelebb kerülni a brit kultúrához: angol lapokat olvasott, angol TV műsorokat nézett, sőt, körbeautózta Angliát, hogy minél hitelesebben tudjon megformázni egy brit karaktert.

Michael Brandman szintén közeli barátságban volt a Jesse Stone regények eredeti írójával. Forgatókönyvíróként és producerként már korábban is segített Parkernek vászonra vinni a történeteket, és most, az író halála után megtisztelő kihívásként élte meg, hogy megírhatott egy újabb részt a sorozatból. Saját bevallása szerint nagy kihívás volt forgatókönyvíróként prózát alkotni, és nem volt könnyű Parker nyomában maradni.

Egyelőre nem tudni, hogy a magyar olvasók és rajongók mikor juthatnak hozzá a legújabb folytatásokhoz, de addig is belekóstolhatnak például Eric Van Lustbader stílusába, a Bourne fortély ugyanis 2010-ben megjelent magyar nyelven is.


Vidd hírét!