Peter Padfield: Himmler

Írta : Peter Padfield
Eredeti cím : Himmler: Reichsführer SS
Eredeti kiadás : 1991
Magyar cím : Himmler: Reichsführer SS
Fordította : Fazekas István
Kiadó : Mérték Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2011
Terjedelme (oldalszám) : 668
96
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Peter Padfield Himmler című könyve köszönetnyílvánítással kezdődik, majd csak ezt követően ír több száz oldalon keresztül hol ítélkezve, hol cáfolva, hol pedig megerősítve bizonyos eseményeket, melyeknek bármi hatásuk lehetett a Harmadik Birodalom második emberének fejlődésére. A kötet rendkívül részletes, sok az információ, emiatt néha kissé nehézkes az olvasása, ugyanakkor mégis rendezett, hisz két nagy részből áll.


Az első a Formálódás, mely a boszorkány-, és zsidó gyűlölet gyökereitől egészen 1939 nyaráig, illetve a lengyelországi Fehér Tervig terjed, majd az ezt követő részben, a Nehéz időkben már a második világháborúról, a kegyetlen zsidó üldözésekről és a tömeges mészárlásokról beszél. A könyv igazi térképként szolgál a nácizmus útvesztőihez, a faj tisztaságához való görcsös ragaszkodáshoz. Padfield több ízben is véleményt mondd, s szerinte: „A tényszerű, anyagi természetű érzékelés, logikai megközelítés mögött meghúzódik az irracionális, a démonok, az Antikrisztus hívei elleni harc…”.

Heinrich Himmler Anna Maria és Joseph Gebhard Himmler második gyerekeként látja meg a napvilágot 1900. október 7-én. Édesapja keményen áll a neveléséhez, rendszerezettségre tanítja fiát, naplóvezetésre utasítja, sőt, jegyzeteit maga javítja át.

Fiatalkorában meglehetősen gyenge fizikummal rendelkezik, s éppen ez okból kínszenvedés számára a torna óra. Tanárai sem könnyítik meg helyzetét, s mikor kijelenti, hogy a hadi tengerészet tagja szeretne lenni, csak kinevetik. Már fiatalkorában a katonai pályáról álmodozik, s roppant elégedetlenséggel kell tudomást vennie, hogy az első világháború alkalmával neki nem adatott meg a lehetőség a harcolásra.

A kérdés: vajon hogyan válhat egy ártatlan szőke kisgyerekből könyörtelen gyilkos, kinek lelkén nem egy, nem két, s nem három, hanem millió nagyságú emberi élet kioltása szárad?

Peter Padfield fokozatosan halad a szexualitás és a zsidóság kérdésével oly gyakran foglalkozó, önbizalomhiányos Himmlertől, aki évek múltán „Heini mindent elintéz”-zé változik, s akár Gebhard első jegyese, Paula esetében is képes helyesen eljárni. Talán ebben a helyzetben ütközik ki, s ismerszik meg először rögeszmés viselkedése. Ugyancsak ebben a részben olvashatunk Himmler Kommunista Pártba való belépésről, mely 1923-ban történik, illetve mely alkalmával a 42404-es számot kapja.

A következő, második részben 17 fejezetben fejti ki az író, hogyan dolgozták és építették ki lépésről lépésre a halálgyár „munkafolyamatait”. Igazából tűkön ülve vártam, hogy elérjek a könyv ezen részéhez, hisz rendkívül érdekelt, hogyan bírták ki „ép ésszel” a végrehajtók. Megdöbbentő részletességgel és szenvedéllyel mesél Padfield, előfordult, hogy többször le kellett tennem a könyvet, és elmélkednem: vajon az emberek tényleg képesek hidegvérrel gyilkolni tömegeket, csak azért, mert más nemzetiséghez tartoznak, vagy csak azért, hogy a német faj, tökéletes és „egészséges” legyen? Vajon tényleg Istent kell játszanunk és három „+” jellel döntsünk a beteg és genetikai „hiányosságokkal” rendelkező emberek életéről? Vajon tényleg szemet hunyhatunk, és vajon tényleg lehetünk embertársainkkal oly embertelenek, hogy a hidegben hagyjunk tízezreket megfagyni? Vajon Hitler tényleg komolyan gondolta az egyik ellene elkövetett, sikertelen merénylet után azon szavait, hogy mivel életben van, még Isten is támogatja tervét? És vajon jogunk van mindezért nem felelősséget vállalni és öngyilkosnak lenni? Vagy vajon a háborús bűnösök esetében valóban a halál volt a megfelelő büntetés?

Igazából megannyi kérdéssel kellett szembesülnöm, de nem kapom a válaszokat. Ahogy Padfield is írta, ezek mind irracionális és nem logikus módon történt események, hisz egy embert, akinek ugyanolyan érzései és joga van a földön élni, nem lehet csak úgy belefektetni megásott sírjába, arccal lefele fektetni és főbe lőni.

A kötet összességében nagyon jó, leköti az embert, igényes munka is, már az első 50 oldal után érződik, hogy az író „szívügye” a téma, viszont nagyon ritkán fordul elő, hogy így felzaklasson egy írás. Elgondolkodtató, hogy ez vajon a 21. században előfordulhat-e, hisz most is működnek szélsőséges, és a problémákra radikális „megoldásokat” valló szervezetek, emberek.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •