Morus Tamás: Utópia

Írta : Morus Tamás
Eredeti cím : Utopia
Eredeti kiadás : 1516
Magyar cím : Utópia
Fordította : Kardos Tibor
Kiadó : Cartaphilus
Recenzált kiadás éve : 2011
Terjedelme (oldalszám) : 196
85
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Hamvas Béla Arlequinje az a mindenkori figura, ki itt él köztünk és mégsem ebben a világban. Itt létezik velünk együtt fizikai valójában és átlát társadalmunk minden egyes fonalán. Átlát mindenen és mindenkin, birtokában van az élet azon filozófiájának mely felhatalmazza őt arra, hogy ott legyen mindenhol és mindenben, mindenen kívül és mindenen által, egyedül és mindenkivel. Ő is ember és emberi, korlátolt és bűnös, része a kollektív társadalmi hibáknak és ő is nagyban hibázik, mégis távol áll rendszereinktől. Nevet mindenen, irónia jellemzi, sors-, élet- és önirónia.


Ilyen Arlequin volt Morus Tamás is, aki a XVI. században maradandót alkotott. Utópia című könyve a kommunizmus fantáziájának első képeit, mozzanatait tartalmazza. Művében kibontakozó szemlélete messzemenően meghaladja korát.  Ez az írás örökérvényű.

A könyv két részből áll. Az elsőben az akkori Anglia társadalmának hibáit rendkívüli érzékkel körvonalazza. Feudalizmus, bekerítések rendszere, pénz, háborúk, fejedelmek visszaélései. Nem csak Anglia hibái. Erősen kritizálja és ironizálja jelenkorát.  A cím jelentése sehol sem, vagy sehol-hely.  A történet helyszíne Sehol-szigete.  Sehol szigetének fővárosa Láthatatlan város és királya Sehol király. A második részben bemutatott Sehol szigete egy tökéletes társadalmat vonultat fel. Egy olyan társadalmat, ahol nincs pénz és magántulajdon. A köztulajdonból mindenki kedvére vehet el, mindenki csak a szükségleteinek megfelelő mennyiséget használ. Az emberek egyformán egyszerű ruhákat hordanak, semmi pompa, semmi fényűzés. Iskolába járnak és szabad idejüket a tudományok tanulmányozásával töltik. Kerülik a háborúkat, az öldöklést, a kivégzéseket. Vezetőiket ők maguk választják meg, akik ugyanolyan ruhában járnak továbbra is és nekik sincs semmiféle magántulajdon a kezükben. A jóra törekednek és egymás segítésére.  Vallásszabadságban élnek.  Az emberi boldogságot az erkölcsben, a szellemi élvezetekben látják. Ha mégis akadnának bűnösök, vétkesek, azokat szolgasággal büntetik, többet kell dolgozniuk, ezzel is  a közjót segítik, és ha megbánást tanúsítanak, szabadon engedik őket. Megvetik a dőzsölést, a szerencsejátékokat, a vadászatot, az orgiákba torkolló mulatságokat. A fizikai szükségleteiket kielégítik, mégis mindenben mértéket tartanak. Örökös béke van, nyugalom, harmónia.

Örökös béke van, nyugalom, harmónia… és unalmas monotonitás. Nem emberi, nem lehet soha az. Nem vagyunk tökéletesre gyártott robotok, akik a legkisebb hibalehetőséggel végzik munkájukat. Morus felismerte társadalmának és a mindenkori társadalmak hibáit. Pénz, hatalom, önnön érdek, kapzsiság, hiúság, kevélység, bujaság, torkosság… De ezek emberi dolgok, minden emberben ott rejlő kis kígyók, akik folyton az almával kecsegtetnek. Az ember nem tökéletes, soha nem is lehet az, persze törekedhet a jóra.

És ezen a ponton rejlik Morus zsenialitása. Nem csak felismerte a hibákat és megteremtette azt az értékrendet, amely gátat vet a szenvedésnek és fájdalmaknak, hanem el is helyezte ezt a társadalmat, ezt a világot Sehol-szigetére, Sehol király vezetése alá, Láthatatlan város székhelyével. Sehol hely, soha idő, senki emberei… S később, be is bizonyosodott, hogy nem hiába sehol-soha-senki, nem hiába „utópia”, a kommunizmust jól kigondolták, de gyakorlatba ültetni nem lehetett. Csak még több rosszat szült… Ezért időtlen és időn kívül álló ez a mű. Fantáziája itt lebeg a szemünk előtt, de sosem lesz a miénk.

Az idén a Cartaphilus gondozásában megjelent kiadás igen élvezhető. Kemény borító, iniciálék, néhány rajz, hasznos jegyzetekkel, melyek sokat segítenek a megértésben. Ez a könyv nem éppen az a kikapcsolódást és önfeledt szórakozást, elmélyülést nyújtó írás, de nagyon érdekes és a maga módján szórakoztató.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •