A jövő nem a miénk – novellák

Írta : Diego Trelles Paz (szerk.)
Eredeti cím : El futuro no es nuestro: Nueva narrativa latinoamericana
Eredeti kiadás : 2009
Magyar cím : A jövő nem a miénk - fiatal latin-amerikai elbeszélők
Fordította : Kertes Gábor
Kiadó : L'Harmattan Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2011
Terjedelme (oldalszám) : 228
80
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

A latin-amerikai kortárs irodalom kapcsán legtöbbünknek Gabriel García Márquez, Vargas Llossa vagy Borges neve jut eszünkbe. Eddig még minden rendben, hisz ők méltán jeles képviselői az irodalomnak, azonban létrejött egy fiatal, újító és kitörni vágyó latin-amerikai író gárda, kikről ezidáig csak keveset, vagy semmit sem lehetett hallani hazánkban. A sikeres, díjakat bezsebelő műveik nem jelentek meg itthon, még mindig a nagy öregek glóriáját fényesítgetjük és megfeledkezünk a fiatalabbak pártfogolásáról.


Mérföldkőnek számít a nemrégiben magyarul megjelent A jövő nem a miénk c. novelláskötet, fiatal latin-amerikai elbeszélők írásaival. Olyan nevek árnyékából, mint a fent említettek nehéz kibújni, a kötet szerzői azonban folyamatosan próbálkoznak vele. Így felhagynak a mágikus realizmussal is. Nagyrészük már több díjat összegyűjtött műveivel, azonban egy-két kivétellel először olvashatjuk őket magyarul. A kötet húsz fiatal író egy-egy novelláját tartalmazza. A mű tulajdonképpen egy internetes kezdeményezés folytatásaként jelent meg, amikor egy kolumbiai folyóirat kizárólag 1970-1980 közt született, de már publikáló írók szövegeit jelentette meg honlapján.

A 20 novellából álló mű igen figyelemreméltó. Különböző történetek különböző írók tollából, valahogy mégis mind ugyanazt a hátborzongató érzést keltik az olvasóban. Állandó jelleggel felbukkan bennük a beteges erőszak, a szexualitás, a külvárosok hangulata, a reményvesztettség érzése, a folyamatos bizonytalanság a jövőre nézve, a szürke hétköznapi élet és a belőle kiutat nyújtó élvezetek. Nyomasztó könyv, de hűen tükrözi a dél-amerikai országok világát. Nem a karneválokat és tengerparti luxusszállodákat, hanem azt a másik, rejtett oldalt. Azt a rendszert, amiben hétköznapjaikat tengetik az átlagos emberek, akik nem úgy  néznek ki, mint a szappanoperákból jól ismert Juan-Antoniók és Maria-Christinák, akik folyamatosan a könyvben felvonultatott problémákkal szembesülnek.

Térjünk kicsit rá az erőszakra, mely ebben a műben nem a szokványos módon jelenítődik meg. Társul mellé az abszurd, groteszk élethelyzet. Egyszerre undorító és lenyűgöző, sokszor állatias figurákkal. Éppígy a szexualitás. Vérfertőzés, pedofília, brutalitás. Mégis, ezek az írások nem a tévéképernyő vérben tocsogó akciófilmjeit idézik, hanem könnyed és természetes módon vonultatják fel ezeket a tragédiákat. Ezen a ponton abszurd és mégis reális. Közel áll a társadalombírálathoz, de inkább egy korfénykép, egy ijesztő korfénykép.

Felkavaró mű. Egy-egy novella után már nem akartam többet aznapra, amit meg reggel elolvastam, az egész nap a fejemben kattogott. Érdemes elolvasni, de ne várjunk tőle kikapcsolódást és pihenést. Olyan, mintha lenyelnénk egy vékony kis tűt keresztben, ami végigcsúszik szép lassan a beleinken.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •