Ha a könyv címét, illetve a kommunizmus idejét tekintjük, melyben Szilvási Lajos alkotott, az olvasó úgy érezheti, hogy polgárpukkasztó regényt tart kezében. Nem sokban téved, hiszen olvashat itt korrupt ügyletekről, egy államtitkár lányának öngyilkossági kísérletéről, illetve ezen ügy diszkrét kezeléséről, de még házasságtörésről is.
Tatár Márton személye már ismerős lehet a Szilvási Lajos rajongók körében. Szilvási Ördög a falon című könyvében azonban átfogó lélekrajzával is találkozhatunk. A kormánybiztos erkölcsös életet él, s nem egy korrupt politikustársa dörzsölt ügyleteit buktatta le a törvényesség jegyében. Természetesen az effajta beosztású emberek mindenképp makulátlan életet kell éljenek, ez pedig Tatár esetében nem csupán „muszájból” jelentkezik, hanem egyfajta öröklött hivatásként szerepel magánéletében. Szereti feleségét, és hű is hozzá, annak ellenére, hogy gyakran akad lehetősége esküjének megszegésére. A ’hűség döntés, nem pedig érzés’ elvét vallja.
A fiatal lány esete elméjét attól a perctől izgatja, hogy belépett Madaras államtitkár víkendházába. Nem tudja összerakni a történteket, nem találja az összefüggéseket az összetört berendezés és az eszméletét vesztett, földön heverő lány közt. Válaszokat keres, és ennél sokkal többet talál. Belép a képbe Tiborc Gabriella, a fiatal, ugyancsak házas jogásznő. Művelt, csinos, szenvedélyes, és ami a legfontosabb: Tatár Mártont nem csak trófeaként akarja megkaparintani, hanem teljes valóját, életét is.
Nagyszerűen szövi tovább a történetet az író, s bár többször előfordul, hogy az olvasó előre sejti, mi fog történni a következő oldalakon, ez mégsem teszi unalmassá a könyvet, hisz éles szópárbajok, szójátékok szórakoztatnak bennünket.
Szilvási Lajos témája nemcsak a kommunista rezsim idejére aktuális, hanem manapság is, 20 évvel ezen államforma bukása után is. Próbál objektív lenni az ő általa alkotott szereplői életvitelével és döntéseivel szemben, de felhívja a figyelmet a tehetetlen, elhidegült szülői magatartásra. A munka túlértékelésére, illetve a karrier építésének azon fokaira, amelyeken már lehetetlen családi életet élni, gyereket nevelni. A ranglétrán felfele vezető út olyan erőfeszítéseket igényel, mely annyira elszívja egy ember energiáját, hogy már képtelen embertársaira figyelni, nem beszélve arról, hogy annyira belefásul, vagy éppen annyira elvakítja az új helyzete, hogy kizárólag a pénz és a státus fogja motiválni, míg a környezetében élők létezése frusztrálóvá válik.
A kötet összességében az a fajta írás, amelyet nehéz letenni, de ennek ellenére nem sorolom Szilvási legjobb könyvei közé.