Mesék a családnak

Vidd hírét!
 
 

„Túl a harmincadik határon, egy messzi birodalomban, a harmincadik cárságban,” az Újbuda Center Líra könyvesboltjában mutatta be a Manó Könyvek Kiadó decemberben A csuka parancsára című orosz népmesegyűjteményét. A külcsín és belbecs tekintetében egyaránt igényes (aki nem hiszi, járjon utána!) kötet megjelenése kapcsán a gyűjteményt összeállító Boldizsár Ildikóval, valamint a meséket illusztráló Kun Fruzsinával Both Gabi, a meseutca.hu főszerkesztője beszélgetett.

„Mindőtöket csitítsalak, mesécskével vidítsalak? Csuda egy mese lesz: titkok titkáról, csodák csodájáról…” (Sabarsa)

Ha már a titkok titkával indítottunk, fedjük fel e mesekollekció megszületésének titkait! (Legalábbis azokat, amelyekre e beszélgetés során fény derült.)

Boldizsár Ildikó, kinek neve mára már összeforrt a mesékkel (meseíró, -gyűjtő, -esztéta, -terapeuta…) elárulta, hogy mindennap több mesét is olvas – és nemcsak azért, mert „mesetudósként” ez a munkája, hanem mert a mai napig szívesen feledkezik bele ebbe a varázslatos világba. Amikor felkérték e kötet összeválogatására-szerkesztésére, három perc alatt összeállt a fejében a kép, már látta, honnan indul, merre tart, hogyan fűzi egymáshoz az egyes darabokat. Ezért is vállalta el.

S hogy miért éppen orosz népmesék? Mert ez hiányzott a palettáról. Anno a Népek meséi sorozatban szovjet irodalomként aposztrofált nyenyec, enyec, tádzsik, zürjén, vogul, osztják stb. – de nem orosz! – mesék láttak napvilágot.

Mik voltak a válogatás szempontjai? Miért éppen ezekre a mesékre esett a választása? Mint bevallotta, egyrészt azt szerette volna, ha az egészen kicsik is élvezetesnek találják ezt a meséskönyvet. Másrészt olyan darabokat igyekezett beemelni a kötetbe, amelyek minden korban megállják a helyüket. Harmadrészt pedig azt is fontosnak tartotta, hogy az ő merítésében olyan mesék is szerepeljenek, amelyek nehezen elérhetők, nem forognak annyira közkézen. Így kerülhettek a könyvbe kevésbé ismert címek is, például azok, amelyeket a szegedi könyvtárban lévő egyetlen példányból fénymásolt ki.

Miért épp ebben a sorrendben követik egymást a mesék? Mint megtudtuk, nem annyira a tematika, sokkal inkább a folyamatszerűség volt a vezérlőelv. A mesék úgyszólván „együtt nőnek” a címzett korosztállyal. A titkuk ugynaz: a 12 éves és a 3 éves egyaránt megérti a fontos elemeket, átéli az elemi érzelmeket, legfeljebb más-más szinten. Boldizsár Ildikó a „kályhától” indít: egy mindenki által ismert, az egészen apró népnek szóló mesével kezd (A répa), és innen, a kicsik képzeletét megmozgató daraboktól jut el a nagyobb korosztály, urambocsá! J a felnőttek érdeklődését is felkeltő-fenntartó történetekig. (Ez a fokozatosság egyébként a mesék terjedelmében is megmutatkozik, a végén kaptak helyet a nagyobb lélegzetű opuszok.)

Boldizsár Ildikó elmondta, hogy tökéletesen együtt tudtak működni a kötetet illusztráló Kun Fruzsinával. Aki kézbe veszi a könyvet, annak nem is kell ezt különösebben bizonygatni, mert lépten-nyomon tapasztalhatja ennek eredményét. Both Gabi kiemelte a grafikus sajátságos térkezelését, az egészen különleges nézőpontokat, ahogy a mesefigurák valósággal ki-be szaladgálnak a könyv rajzain. Kun Fruzsina pedig mesélt az általa alkalmazott különleges és hosszadalmas festéstechnikáról is (innen a képek sajátos textúrája), az alkotás folyamatáról, arról, hogy adott pillanatban el kell tudnia távolodni saját műveitől ahhoz, hogy később újra közel engedhesse őket magához.

Boldizsár Ildikó háromgyerekes anyuka, aki saját bevallása szerint 28 éve foglalkozik mesékkel. Az idők során rájött, hogy gyerekeinek igazuk van: a meséket nem olvasni kell, hanem hallgatni. Boldizsár Ildikó hisz a „családi mesélésben” – ahogy abban is, hogy a mesét gyermekének olvasó-mondó felnőtt is okulhat belőle. Vagy „csak” nosztalgiázhat, vidulhat, szomorodhat, gyógyulhat.

Elárulta nekünk, hogy ebből a kötetből A Bátor Sólyom a kedvence. Miért? Mert szerinte van benne valami sajátos női tudás: a legkisebbik lány bölcsessége, aki nem csicsára és külsőségekre vágyik, hanem valami különlegesre, ami nem vásárolható meg pénzen. Márpedig ez a különlegesség nem terem minden fán, és rendszerint csak egy különleges férfi tudja megszerezni (aki meg nem terem minden bokorban, ugye), annak a különleges nőnek (aki ezt megérdemli).

A beszélgetés fénypontjaként a világszép cárkisasszonyokat színezgető csemeték mellé letelepedtek a fenőttek, szemben pedig a mesélő. Boldizsár Ildikó a „húrok közé csapott”, és mindenkit elbűvölt: kicsi-nagy tágra nyílt szemekkel hallgatta a mesét a rettenetes Macskája Macskájevicsről, a szibériai erdők uráról, akinek hatalmát egyaránt féli nyúl, farkas, medve…

Havadi Krisztina


Vidd hírét!