Haruki Murakami- 1Q84

Írta : Haruki Murakami
Eredeti cím : 1Q84
Eredeti kiadás : 2009
Magyar cím : 1Q84-Ezekülöncszáznyolvannégy (első és második köny)
Fordította : Erdős György
Kiadó : Geopen
Recenzált kiadás éve : 2011
Terjedelme (oldalszám) : 979
98
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Murakami Ezekülöncszáznyolvannégy című kötetének első néhány oldala nem tett igazán nagy hatást rám. Őszintén szólva – bátran lehet megbotránkozni – egy Danielle Steel-regény fordítását juttatta eszembe. Az elkövetkező közel 1000 oldalon (első és második könyv) azonban teljesen megváltozott a véleményem.


Az első könyv tartalomjegyzékét végigböngészve két, egymást váltogató névre bukkanunk minden fejezet címe előtt: Aomame és Tengo. Értelemszerűen tehát egy nő és egy férfi élettörténetei elevenednek meg a lapokon, melyeket az író félelmeikkel, vágyaikkal, lehetőségeikkel egészít ki. Hosszú monológok, szívszorító, néhol pedig rendkívül nevettető párbeszédek viszik előre a cselekményt.

Látszólag a két szereplőnek nincsenek egymással kapcsolatai. Aomame egy felfutott sport klub edzője, akinek gazdag sztárvendégei vannak. Szabadidejében, ha mondhatjuk így, olyan férfiakat küld a másvilágra, akik feleségüket fizikailag bántalmazták, s akikkel a törvény már nem tudna mit tenni, hisz a társadalmi ranglétrán elfoglalt pozíciójuk, illetve anyagi hátterük megvédi a börtöntől. Érvényesül a cél szentesíti az eszközt elve. Összefoglalva: Aomame gyilkos, aki kifejlesztett egy rendkívül hatásos gyilkolási módot, amely után nem maradnak bizonyítékok; olyan gyilkos, aki az “esemény” előtt imádkozik, de ezt nem meggyőződésből, hanem megszokásból teszi. Nagyfokú alaposságról és higgadtságról tesz tanúbizonyságot.

Tengo matematikatanár az egyetemi előkészítőben, heti 3 órát tart, emellett idős, házas szeretőjével, illetve írással tölti idejét. Saját könyve még nem jelent meg, hiányzik belőle az akarat. Az élete azonban gyökeresen megváltozik, miután igent mond Komacu szerkesztő kérésére, és nekilát átírni egy 17 éves lány regényét. A feladatot nem észérvek, hanem egyfajta belső hang unszolására vállalja, magával ragadja a fiatal Fukaeri szépsége, beszédstílusa. A lány diszlexiával küszködik, könyve megjelenése után – mely Tengo háttérmunkájának köszönhető – bestseller lesz. A lány azonban eltűnik, a little people elől menekül.

Murakami rendkívül hiteles lélekrajzot fest minden szereplőjéről. Időt és oldalakat nem sajnálva beszéltetéssel és belső monológokkal jellemzi két főszereplőjét: az egykorú Aomame és Tengo életkörülményeit, ugyanakkor az ő szemszögükből ismerhetjük meg Komacu, Fukaeri, és a többi szereplő külső-, belső tulajdonságait. Érdekes megjegyezni, hogy a szereplők életében mindig 10 éves korukban történik egy fordulópont, amikor is kiállnak igazukért, hátat fordítva így családjuk értékrendjének, avagy eleget téve a little people elvárásainak.

A helyszínek leírását tekintve is roppant alapos munkát végzett az író. Szinte kézzel foghatóak Aomame és Tengo szobái, Fukaeri otthona, a Sindzsuku kávéház, illetve a Madame háza. Az olvasóra ható benyomásokat a végletekig fokozza, teljesen magával ragad a könyv, nehéz letenni. Ritkán olvasok éjszaka (bár azt mondják, ha a szellem feladja, a test még háromszor tovább bírja: a szemem ez alól kivétel), de Murakami Ezerkülönczszáznyolvannégye több “álmatlan éjszakát” is okozott nekem. A kettős hold szimbóluma, mely a valódi világ harmóniájának felbomlását jelképezi, rendkívül életszerű, az égre föltekintve már-már én is keresem azt a második, zöldes színű holdat.

A cselekményszálak, a történetvezetés szenzációs, bár igaz, néhol sejteni lehet, miről olvashatunk a következő oldalakon, de emiatt a könyv mit sem veszít fordulatosságából. Az események nem követik a kronológiát, ugyanakkor maga az idő értelmezése is relatívvá válik, hisz az 1984-ben játszódó könyv hirtelen 1Q84-ben folytatódik. “Egy világban, ahol minden más, mint aminek látszik…” Ugyanakkor kissé szappanopera hangulatú a folyton megszakadó történeteivel: Aomame mindennapjai után a Tengoval kapcsolatos események mesélésébe kezd Murakami, de mindenképp úgy látom, ez rendkívül pozitív hatást gyakorolt érdeklődésem felkeltésében (s gondolom másokéban is).

A kötetben több alkalommal is megjelenik Leoš Janáček Sinfoniettája. A könyv olvasása közben nem igazán tulajdonítottam túlságosan nagy jelentőséget a zeneszámnak. A könyvek letétele után azonban végighallgattam, és olyan érzés kerített hatalmába, mintha Murakami valóban e köré a zene köré építette volna fel történetét. A komoly zene sosem töltött be túlzott szerepet életemben, legfeljebb csak a chill out-ig merészkedtem zenei ízlést tekintve, de Murakami könyvének köszönhetően valószínűleg bérletet váltok a filharmónia hangversenyeire.

A második könyvnek nagy elvásárokkal kezdtem neki. Sorozatok esetében előfordul, hogy az első könyv után a történet unalmassá, lapossá válik, az író ötlettelenségét és írásának erőltetettségét lehet érezni. Ezen “várakozásom” azonban nem látszott beigazolódni. Maradt a dinamizmus, csupán a téma változott kissé. Az első kötet főleg a főszereplők élettörténetét volt hivatott bemutatni, míg a második könyvben az olvasó valóban elmerülhet a little people világában. Tengo és Aomame egymással való szoros kapcsolata már nyilvánvalóvá válik. Az események felgyorsulnak, Aomame újabb megbízatást kap. A little people csatornájaként funkcionáló szekta alapítójának, a Vezérnek meggyilkolására kap utasítást. A férfi állítólag megerőszakolt egy 10 éves kislányt. A gyilkosságot megelőzően azonban Aomamenak olyan döntést kell hoznia, mely véglegesen eldönti vagy az ő, vagy Tengo életének végállomását. Példaképként áll a megfontolt Aomame, midőn döntésével Tengo javára fordítja a “sors kerekét”, magára haragítva ezzel a kis embereket.

A könyv az Élet trilógiája. Részben ezoterikus és spiritualista, vallási szekták bemutatásával fűszerezve, metafizikai, filozófiai és a keleti vallások szempontjaiból vizsgálva keresi az Élet nagy kérdéseire a válaszokat. A 21. század emberének igazi útmutató a Paradicsomi állapot visszaállítására, a természettel és önmagunkkal való harmónia megtalálására, a jó és rossz közötti egyensúly létrehozatalára, a szeretet igazi átélésére. A kérdés csupán az, hogy vajon megtaláljuk-e azon feladatunk, mely által nem csupán az elmélet, hanem az akarat is érvényesülni fog szellemünkben, előidézve így a változást.

Magyar nyelven eddig csupán két kötet jelent meg a Geopen Könyvkiadó gondozásában, izgatottan várom az utolsót is.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •