Fikarc és az óriások

Írta : Janet Foxley
Eredeti cím : Muncle Trogg
Eredeti kiadás : 2011
Magyar cím : Fikarc és az óriások
Fordította : Dobosi Beáta
Kiadó : Animus Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2011
Terjedelme (oldalszám) : 206
100
Vidd hírét!
  •  
  •  

Fikarc, tévedés ne essék, egy óriás. Óriás az apukája, óriás az anyukája és óriások a testvérei. Ráadásul egy jó kiállású legényke: „csodaszép szürke bőre van, telis-teli szőrös bibircsókkal, busa szemöldökét és húsos nóziját aputól, kidülledő szemét és csálé, sárga fogát anyutól örökölte. Éppen csak a magasságával van egy kis probléma, illetve az alacsonyságával”. Fikarc ugyanis olyan pindurka az óriások között, hogy szerintük elmehetne pöttömnek. Hogy kik a pöttömök? Nos, ők az emberek, akik lent élnek a völgyben és akik elől az óriásoknak el kellett rejtőzniük a Morajló-hegy gyomrába. Valamikor réges régen más volt a helyzet, akkor az óriások nem féltek a pöttömöktől, sőt, fel is falták őket, ha sikerült elkapniuk egyet-egyet, ám a világ nagyot változott számukra, mikor az emberek csodafegyvert gyártottak maguknak, és azzal védekeztek ellenük.


Manapság Fikarc és a többi óriás ott éldegélnek a hegy gyomrában, békésen, csendesen. Ezt a békét csak Fikarc kiabálása töri meg néha, ugyanis Kórász, a testvére folyton azzal szórakozik, hogy fejjel lefele lógatja szegényt, és sajnos nem csak Kórász, hanem minden normális méretű óriás szereti ugratni és gúnyolni, még a tanárai is az iskolában. Egyébként normális családi életet élnek: apa vadászik az erdőben, anya főz és végzi a házi munkát, Böhöm Böbe, Fikarc legkisebb testvére a mózeskosarában gőgicsél naphosszat, Fikarc pedig Kórász öccsével együtt iskolába jár. Fikarc már végzős, készülődik az Óriási Iskolai Záróvizsgára, és próbálja eldönteni, hogy utána mi legyen belőle, hiszen a felnőttélet velejárója óriáséknál is az, hogy valamilyen munkát keresnek. Ám szegénynek nincs könnyű dolga, Óriásországban nehéz foglalkozást választani egy pöttömnyi óriásnak. Aztán egyik nap felkeresik osztálytársaival a pöttömmúzeumot, és érdekes dolog történik Fikarccal. Felveheti egy pöttöm ruháját, és rájön, hogy hasonlít hozzájuk, ráadásul találkozik Pergamen lovaggal, az óriáskirály tanácsadójával, és együtt kifőznek egy tervet. Az események bonyolódnak eközben Kórász körül is, mivel a szeleburdi fiú elveszíti az egyik őrsárkányt, Lángost, ezért kirúgják az iskolából. Apa nagyon mérges és csalódott, hiszen Fikarc után most úgy néz ki, Kórász fia is nehezen fog munkát találni. Aztán Fikarc akcióba lép, és akarva-akaratlanul még jobban elbonyolítja a helyzetet, leszökik a pöttömök városába, repül a kiszabadult sárkány hátán, felbosszantja Wéer Ivó tanár urat, sőt még Tök Filkó igazgató urat is, és bármilyen brilliánsan is röpköd Lángos hátán, elvágják a sárkányológia vizsgán. Végül pedig, hogy teljes legyen a kép, lángokba borítja az iskolát. Teszi mindezt a legnagyobb jóindulattal, szívében csupa jósággal és segíteni akarással. Vajon sikerül megtalálnia a helyét az óriások között? Kiderül a regény végén.

Fikarc egy abszolút szerethető figura, akit a gyerekek menten a szívükbe zárnak, amint megismernek, a varázslatos sárkányvilág pedig, ahol az események játszódnak, meseivé teszi a történetet, kalandossá, ugyanakkor nem rugaszkodik el teljesen a valóságtól sem, hiszen miért ne képzelhetnénk azt gyerekként, hogy óriások pöfékelnek egy pihenő vulkán kráterében, és hogy azért nem látunk sárkányokat, mert az óriások lekötözik a szárnyukat. Fikarc története egy igazán szerethető történet, én nagyon élveztem. Ráadásul a fordító nagyon ötletes neveket adott a szereplőknek, jókat kacagtam az elképzelt figurákon, akiknek a nevük egyben akár a jellemzésük is lehet, és szívesen képzeltem el az alagutcákon futkározó Fikarcot, meg a pattanásokat növesztő óriásfiókákat, ahogy a Legnagyobb Furunkulus Versenyre ápolgatják a náluk szépségpöttynek is beillő pattanásaikat. A könyvecske illusztrációi sem hagyományosak, színes rajzok helyett fekete-fehér-szürke mázolmányok díszítik a lapokat itt-ott, de ezek jól összecsengenek a történettel, elvégre a penész tényleg szürke, az erdő sötétben pedig fekete. Mindent összevetve ez a könyvecske nálam megérdemel egy ötöst, és a kisiskolás gyerekek körében biztosan sikert arat.

Janet Foxley, angol írónő könyve 2010-ben első helyezést nyert a The Times gyermekregény versenyén, magyarul az Animus Kiadó gondozásában jelent meg 2011-ben. A folytatás, egyelőre angol nyelven idén januárban jelent meg. A gyerekek nevében mondom: várjuk itthon is a folytatást!


Vidd hírét!
  •  
  •