Madame Mallory és kis indiai konyhafőnöke

Írta : Richard C. Morais
Eredeti cím : The Hundred Foot Journey
Eredeti kiadás : 2010
Magyar cím : Madame Mallory és kis indiai konyhafőnöke
Fordította : Veress Mihály
Kiadó : Athenaeum Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2011
Terjedelme (oldalszám) : 300
100
Vidd hírét!
  •  
  •  

Hasszán Hadzsi, az indiai származású séf családjának és életének történetét meséli el ez a gasztro- és családregény, egyes szám első személyben. Gasztroregény és családregény is egyben, hiszen Hasszán egész életét a szakácskodás határozza meg, míg azt, hogy szakács lett belőle, a családjának köszönheti. A történet a múltban kezdődik, Mumbai-ban, egy hamisítatlan indiai nyomornegyedben, ahol a nagyszülők valamikor éttermet nyitottak egy elhagyott telken, így a nemzedékek sorra ebbe az üzletbe születtek bele, már újszülöttként magukba szívva az indiai konyha felséges illatait, és a cselekmény onnan halad a jelenkori Franciaország felé. Hasszán élete kezdetén, fent az emeleten, kiságyában szimatolta a lent készülő fűszeres halcurry és macshlí ka salan illatát, gyerekként beletanult a főzésbe és nemcsak beletanult, hanem olyan tehetségről tett tanúbizonyságot, ami később a világ másik felén hírnevet szerzett neki. Családja ugyanis, anyjuk halála után, sorsára hagyta a családi vendéglőt és három használt Mercedesszel a nyakába vette a nagyvilágot.


Először Londonban telepednek le két évre, majd innen továbbmenve egy szép napon megérkeznek egy kis francia, hegyvidéki városkába, Lumière-be, és ott is maradnak. Hasszán apja itt nyit egy indiai vendéglőt pontosan Madame Mallory elit panziója közvetlen szomszédságában, s ezt a nyársat nyelt hölgy – aki maga is híres szakács – nagyon nehezen viseli. A két étterem két egymással teljesen ellentétes kultúra képviselője. A Le Saule Pleureur panzió elegáns, visszafogott hely, saját vendégkörrel, precíz kiszolgálással, ahol minden porszemnek a helyén kell lennie, ezt a kis vendéglőt vasszigorral vezeti a vénkisasszony Gertrude Mallory. Abbasz Hadzsi Maison Mumbai étterme ezzel szemben maga a tarka-barka káosz, mindenki hangoskodik, hindusztáni zenét recsegnek a hangszórók és az eleganciát itt egy trombitáló faelefánt képviseli. Abbasz és Gertrude Mallory összecsapásaitól lesz hangos a kisváros, addig fajulnak a dolgok, hogy egy konyhai verekedés során Hasszán nekiesik a tűzhelynek és megég. Ez az az esemény, ami aztán teljesen megváltoztatja Madame Mallory-t. Egy csapásra elmúlik a kis indiai séf tehetsége miatt érzett irigysége, és emberfeletti erővel eléri, hogy a fiút beadják hozzá, hogy igazi nagy szakácsot neveljen belőle – ezzel mintegy leróva tartozását korábbi gyűlölködése miatt. És innen kezdődik Hasszán Hadzsi útja a konyhaművészet csúcsa felé.

A sokszínű, tarkabarka India nyomornegyedéből a francia cuisine felső tízezeréig hosszú utat tesz meg Hasszán; eközben a hatalmas szegénység és a mérhetetlen gazdagság határmezsgyéjén élő Hadzsik által megismerjük egy olyan indiai család mozgalmas életét, akik foggal-körömmel és rengeteg munkával küzdenek a megélhetésért, és ezzel együtt szakmát is biztosítanak az ifjú nemzedékeknek. Egy családi tragédia lesz az, ami megváltoztatja az életüket, és Hasszán tulajdonképpen ennek köszönheti későbbi szerencséjét. Történetük magával ragadó és lelkesítő, ráadásul újra meg újra megjelennek benne az indiai konyha klasszikus remekei olyan tálalásban, hogy sokszor önkéntelenül is azon kaptam magam, hogy elrévedő szemekkel szimatolom a levegőt, hátha megérzem az illatukat. A konyhai remekek végigkísérik és kísértik az olvasót Indiától Franciaországig – diétázók figyelem! – és emellett betekintést nyerünk a konyhaművészet egyéb titkaiba, valamint a vendéglátóiparban folyó kemény versengésbe is.

A történet lenyűgöző, valóban hasonlít hangulatában a Gettómilliomosra, amint azt a címlap is beharangozza, ugyanakkor legalább olyan étvágygerjesztő, mint a Lecsó, egy hasonlóan szimpatikus főszereplővel. A fő karakterek jól kidolgozottak, emberi fejlődésük végigkövethető a regény folyamán, például Madame Mallory alapos személyiségfejlődésen megy keresztül, amit Richard C. Morais nagy szakértelemmel ábrázol, olyan módon, hogy a kezdetben antipatikus szereplő nagyot változik a szemünkben a történet végére. A helyszínek bemutatása, leírása is erősen látványos – szándékosan használtam ezt a kifejezést, ugyanis én magam előtt láttam a mumbai piacot, ahol Hasszán a nagyapjával vásárolt reggelente, meg a Napean Sea Road-ot, ahol a Hadzsi család élt több ezer más indiaival együtt. Egyetlen dolgot kifogásolhatok csak a regény kapcsán: néha úgy éreztem, hogy túl gyorsan, túl nagy léptekben haladunk ezzel a lenyűgöző történettel, nem bántam volna, ha tovább tart.


Vidd hírét!
  •  
  •