Walter Lord: A Titanic pusztulása

Írta : Walter Lord
Eredeti cím : A Night to Remember
Eredeti kiadás : 1955
Magyar cím : A Titanic pusztulása
Fordította : Róna Ilona
Kiadó : Partvonal Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2011
Terjedelme (oldalszám) : 207
100

2012 április 15-én lesz 100 éve annak, hogy elsüllyedt a Titanic utasszállító óceánjáró, a tragédia azonban ma is felkorbácsolja az érzelmeket és a folyamatosan megújuló érdeklődés nem hagyja feledésbe merülni a szomorú eseményt. Ennek valószínűleg több oka is van, egyik legfontosabb az, hogy 1504 utas vesztette életét azon az áprilisi éjszakán. Egy másik pedig az, hogy ezt a hajót elsüllyeszthetetlennek tartották az építői és az utasai is.

A katasztrófával kapcsolatban rengeteg legenda kering, könyveket írtak és filmet készítettek róla. (James Cameron 1997-ben készült filmje 11 Oscardíjat nyert.) Az utasok között akadtak hősies úriemberek és önfeláldozó mártírok. Ám annak a szörnyű éjszakának az igazi történetét nagyon nehéz felkutatni. A 100 éves évforduló és a rengeteg emberéletet követelő tragédia előtt a Partvonal Kiadó Walter Lord A Titanic pusztulása című könyvével tiszteleg. (A könyv korábban már megjelent magyarul a Kossuth Kiadó gondozásában.) Walter Lord beszámolója 1955-ben jelent meg először és ma már klasszikusnak számít a témában. Megjelenésekor azonnal a bestsellerlisták élére került és azóta is a katasztrófa leghitelesebb bemutatójaként tartják számon, hiszen megjelenését alapos kutatómunka előzte meg. Az író több mint hatvan túlélő visszaemlékezése alapján írta meg ezt a krónikát, és bár több olyan esemény van, amire különbözőképpen emlékeznek az utasok, mégis egy hamisítatlan ízelítőt kapunk annak a tragikus éjszakának a hangulatából és az 1900-as évek elejének társadalmi életéből is. Megtudhatjuk, mekkora (fizikai és társadalmi) szakadék választotta el egymástól az első osztály és a fedélköz utasait, és felháborító adatokat közöl arról, hogy mekkora esélye volt a menekülésre egy első és egy alsóbb osztályú utasnak. A Titanic pusztulásáról készült filmekben nagy hangsúlyt kapott a hajó utasainak társadalmi megoszlása és az ezek közötti diszkrimináció, és ha a száraz adatokat nézzük, valóban azt látjuk, hogy az első osztályon utazók közül több férfi menekült meg mint ahány nő a fedélköz utasai közül. Ezt a diszkriminációt is vizsgálták a katasztrófa után és bár a White Star Line társaság tagadta, mégis nyilvánvaló volt mindenki előtt. Azonban nem csak nyílvánvaló volt, mint kiderül a visszaemlékezésekből, hanem természetesnek is vették ezt abban az időben, úgy a gazdagok, mint maguk a szegények is. Érdekes adatokat tudhatunk meg a jegyek árára vonatkozóan is: egy első osztályú luxuslakosztály ára a Titanic gőzösön 4350 dollár volt, ezzel szemben viszont egy helyettes rádiókezelő ugyanazon a hajón 20 dollárt keresett havonta.

Mindenki által ismert tény, hogy a Titanicon nem volt elég mentőcsónak minden utas számára, ám azt már kevesebben tudják, hogy az akkori jogszabályok csak arra kötelezték a White Star Line hajózási társaságot, hogy 962 ember számára biztosítson mentőcsonakot, miközben a fedélzetre 2207 főnyi utas és legénység szállt fel; a társaság az akkori szabályokkal ellentétben 1178 személy számára biztosított férőhelyet a mentőcsónakokban, tehát még túl is teljesítették a kötelességüket.

A Titanicot elsüllyeszthetetlennek tartották, és ennek talán volt is valami alapja, mivel a kettős fenekű hajó alsó részében tizenhat zárható vízkamra volt. Ha eközül a tizenhat közül bármely kettőt elöntötte volna a víz, a Titanic nem süllyedhetett volna el. A jégheggyel való ütközés azonban olyan súlyos volt, hogy öt vízkamra telt meg tengervízzel, és ezt már nem bírta ki a hatalmas hajó. Az utasok egészen az utolsó pillanatig nem hitték el, hogy a hajó valóban el fog süllyedni. A könyvből az is kiderül, hogy ha azon a végzetes éjszakán bekövetkezett eseményekből csak egy is másképp alakult volna, a Titanic valószínűleg nem süllyedt volna el. A könyv utolsó lapjain érdekes adatokat is találunk az utasokra, valamint a hajó méreteire vonatkozóan.

Walter Lord könyve végig izgalmas és érdekfeszítő. Az eseményeket a túlélők szemszögéből hallhatjuk vissza; Walter Lord érdekes adatokkal fűszerezi a luxushajó tragédiáját, így a könyv több mint puszta, száraz adatok felsorolása, egyetlen pontján sem válik unalmassá és a túlélők beszámolójának köszönhetően végig hiteles marad a történet. Felkelti az érdeklődésünket és bár nyílvánvaló, hogy már semmit sem lehet visszacsinálni, mégis azon kezdünk gondolkodni olvasás közben, hogy mi lett volna ha. Mi lett volna, ha a Titanic személyzete jobban odafigyel a jégjelentésekre, ha másképp ütközik a jégheggyel, ha a közelben álló Californian hajó észreveszi a hajó süllyedését… Megannyi ha. Ám a végzettel dacoló kijelentések – „ezt a hajót az Úristen sem tudná elpusztítani” – rossz ómennek bizonyultak. Az emberi figyelmetlenség és elbizakodottság a balsorssal találkozott azon az éjszakán 1912 április 15-én, és bár az eseményeken nem változtathatunk, tanulságként szolgálhat számunkra a Titanic tragédiája.