Tamara Goodwin egy 17 éves fiatal lány, aki hirtelen elveszíti édesapját és ezzel oda a fényűző, gondtalan életnek is. Felszínes barátságai darabokra hullanak, édesanyja teljesen elzárkózik a külvilágtól, rokonokhoz kell költözniük és el kell viselnie a gondolatot, hogy apja magukra hagyta őket, hadd bírkózzanak meg egyedül hatalmas adósságukkal. Ennél nagyobb tragédia nem is kell egy elkényeztetett, szeszélyes lánynak.
A rokonok egy eldugott kis helyen élnek, ahol soha semmi nem történik, nincs ahová menni, nincs amit csinálni, így Tamara hosszú sétákba menekül a közeli kastély romjaihoz. Nagybátyja alig beszél, annak felesége pedig unalmas nőszemély, aki egész nap főz és takarít. Így telnek a napok, míg egyszer bekocsikázik Tamara életébe Marcus egy mozgókönyvtárat vezetve. A könyvtárban rátalál egy különleges naplóra, és ettől fogva minden megváltozik. A naplóban ugyanis a holnapi nap története található, ráadásul Tamara írásával. A napló segítségével lassan elkezdi rendberakni a dolgait, ám közben régi családi titkokat talál. Az egész történet rettenetesen bonyolulttá válik, senki nem az akinek eddig látszott, Tamarának nem csak a jövője változik meg, de a múltját is át kell értékelnie. Időközben persze barátokat is szerez, Weseley-t, aki vele tart a kalandok során, és Ignatius nővért, aki furcsa célzásai ellenére jóindulattal viseltetik iránta.
Cecelia Ahern jónéhány bestsellert tudhat a magáénak, amelyeket világszerte több nyelvre lefordítottak, de A holnap titkai elég nagy csalódást okozott nekem. Maga a történet – a családi titkokat felfedező és közben jelentős személyiségfejlődésen áteső lányról – érdekes lehetne, de a regény valahogy egy kicsit vontatottra és unalmasra sikeredett. A cselekmény nem elég pörgős, a filozófálgatások pedig sokszor unalmasak. A fantasztikus napló, ami az egyik legérdekesebb szál a történetben, elenyészik a cselekmény során, semmi továbbit nem tudunk meg róla, pedig engem ez tartott lázban egészen az utolsó lapig. A másik furcsaság a szerelmi szál, ami ilyen formában szerintem teljesen felesleges, és szintén nincs rendesen kidolgozva. Ráadásul kicsit idegesítő volt számomra, hogy a főhős állandóan beleveszik a részletekbe és sokszor elsíklik a fontos dolgok felett. Egyszóval szerintem ezt a könyvet sokkal jobban is meg lehetett volna írni. Én csak közepesre tudom értékelni.