Jorge Bucay, argentin pszichoterapeuta az alaklélektan képviselője. Az Életmesék. Történetek, melyekből az életet tanultam tulajdonképpen egy mesegyűjtemény, amelyeket Bucay egy páciensének terápiája során mesél azért, hogy így segítsen neki megérteni elsősorban saját magát, aztán pedig az emberekkel való kapcsolatát. Demián, a páciens, elég zűrös egyéniség, aki már sok terápiát végigcsinált és most elérkezett Jorge-hoz, aki rendhagyó módon igyekszik a segítségére lenni. A találkozások során a terapeuta úgy reagál Demián aktuális problémáira, hogy mindig elmesél egy odaillő történetet, amiből Demián ki tudja következtetni a megoldást, vagy legalább más nézőpontból is megmutatja ugyanazt az eseményt. A páciens számára új ez a módszer, ám úgy tűnik annál hatékonyabb, hiszen Demián, még ha sokszor dühbe is gurul, mégis egész jól kezdi látni az eddig rejtett összefüggéseket.
Jorge Bucay meséi nemcsak Demiánnak segítenek, hanem bárkinek, aki elolvassa őket. Hiszen a fiatal fiú gondjaival mindnyájan találkozhatunk, és találkozunk is életünk során, így nem árt emlékezetünkben tartani, hogy ami a mi szempontunkból hatalmas, megoldhatatlan problémának látszik, az egyből eltörpülhet, ha más pozícióból nézünk rá. A legtöbb dolog nézőpont kérdése. És a legfontosabb lecke, amit minden embernek meg kellene tanulnia az, hogy becsüljük meg azt amink van és merjünk boldogok lenni a kevéssel is, különben beleesünk a kilencvenkilences csapdájába és örökké boldogtalanul kergetjük a … boldogság illúzióját.
Nem csodálkozom, hogy Jorge Bucay nagy népszerűségnek örvend azóta, hogy első könyvét kiadta; világszerte nagyon sokan szorulnak terápiás kezelésekre: némelyek szakértőhöz fordulnak, de többen vannak online casinos azok, akik nem, mert szégyellik. Így aztán ha valaki azért veszi meg ezt a könyvet, mert ezt is egy pszichoterapeuta írta, és segítséget remél a könyvtől, nem fog csalódni. A konkrét élethelyzetekre válaszul elmondott történetek éles fénybe állítanak olyan vonatkozásokat, amelyeket egyébként nehezen veszünk észre. Két történet különösen megérintett engem: az egyik rögtön a legelső, amely a cirkuszi elefántról szól, a másik pedig A kilencvenkilences kör című. Valószínűleg azért épp ez a kettő, mert ezekhez tudok leginkább helyzeteket párhuzamosítani a saját életemből. De minden kis mese, fabula és történet elért hozzám, így teljes lelki nyugalommal ajánlom az Életmeséket mindenkinek, és teljes mértékben egyetértek Jorge szavaival: “- Egy fabula, egy mese, vagy egy anekdota … százszorta inkább megmarad benned, mint ezer elméleti magyarázat, pszichoanalitikus értelmezés vagy formális megközelítés.”