A templomos lovag első látásra, és figyelembe véve, hogy első könyves íróról van szó, szemtelenül vastag. És ha azt is tekintetbe vesszük, hogy folytatást is ígér a szerző, hát, nagyon gyanússá válik, hogy ismét csak valami fránya fiatal szemtelenkedik a komoly olvasóval… Aztán elkezdi az ember olvasni, és az első rész bizony már-már igazolni véli balsejtelmeinket.
A történet középkori, a templomosokról divat lett tudni valamit, így aztán eleve úgy fogtam neki, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki. És valóban, a kezdés döcög, a szerelmi történet shakespeari drámaisága laposnak és erőltetettnek tűnik egy mai világon edzett olvasónak. Mivel a kákán is csomót keresve olvastam, nem csoda, hogy felfedeztem, hogy Trux Béla bizony néhol magyartalanul fejezi ki magát (Pl. tőlem nagyobb a nálam nagyobb helyett), vagy olyan szavakat használ, ami a középkorban semmiképpen nem lehetett benne a magyar nyelvben, mint a dzsumbuj, vagy még inkább a pesti szlengből jövő simózni ige, amit ugyan személyi torzításként tálal fel, de akkor is elég erős. A szerkesztési módban kicsit zavarónak tűnik a fésületlen rendetlenséggel bevezetet új szereplők sora, akik a legkülönbözőbb helyeken élnek, és a legkülönbözőbb társadalmi rétegekbe tartoznak. Ez azonban végül elsimul, ahogy sorsuk a történetszövés során összekapcsolódik a többi szereplőével.
Hogy mikor kezdett elvarázsolni az egész, azt nem tudnám megmondani. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy a neten böngészek, hogy megtudjam, ez vagy az a részlet vajon megfelel-e a valóságnak. És, hogy a házimunka elmarad, mert olvasni kell.
Úgy vélem, az író a könyvvel együtt érett és nőtte ki magát, mert mindaz, amit a kezdéskor felróttam, a könyv második felében már nem tapasztalható. A stílus ugyan nem túl személyes, a szófordulatok sem eredetiek, de az egész valahogy beleillik a középkori gondolkodás ábrázolt valóságába. Ami végül is meggyőzött engem, hogy ezt a könyvet érdemes végigolvasni, az a számtalan apró részlet volt, amivel a szerző bemutatja nekünk a középkori életet. Lenyűgöző tudás van a könyv mögött, ráadásul átélt, rendszerezett és az élet összes területére kiterjedő tudás. Legyen szó ételekről, szokásokról, kapcsolatokról, szegényekről vagy befolyásos kereskedőkről, politikáról, történelmi tényekről vagy orvoslásról, a könyv a hitelesség erejével hat. Így aztán a regény mindenkit le tud nyűgözni: a történelemért rajongókat ezzel a hitelességgel, amivel elénk tárja ezt az oly kevéssé ismert kort, az emberi elme sokszínűségét kutatókat azzal, hogy annyi különféle sorsot, gondolkodásmódot, jellemet tár elénk számunkra szokatlan körülmények között, a regényesebbeket pedig a történetszövés fordulatosságával.
A templomos lovag egy fejlődésregény. Tristan, a viszonylag tanult vidéki nemes, szerelme miatt esik bűnbe, és bűne elől menekülve lesz templomos lovaggá, aki birodalmak sorsát eldöntő történelmi események részese. De ez is alighanem csak egy lépés az életében: az első kötet befejezése arra enged következtetni, hogy lovagunkra még különleges titkok várnak, míg a világ harcaiban megfáradt lelke megnyugvást lel a bölcsességben. Titkai pedig csavargók, árvák, füvesasszonyok, mesterek, főurak, helytartók, királyok, városok és országok sorsával szövődnek össze, együtt szülve számunkra egy lenyűgöző regényvilágot és egy emlékezetes olvasási élményt.
Meggyőződésem, hogy a második kötetből már hiányozni fognak a vajúdás itt még tapasztalható jelei, és a szerző egy nemcsak tartalmi, hanem nyelvi szempontból is érett művet nyújt majd át nekünk, olvasóknak.