Erich Kästner egyik legsikeresebb ifjúsági regényét 1933-ban adták ki először Svájcban, és azóta a regény rengeteg kiadást megért mind magyarul, mind más nyelveken. A könnyed, kis terjedelmű szórakoztató könyv, mint azt az előszó is beharangozza, egy milliomosról szól, annak ellenére, hogy akkoriban úgy tűnt, egyre kevesebb van belőlük és nem is túl népszerűek. A mi főszereplőnk, Tobler titkos tanácsos úr, aki számtalan konszern, hotel és gyár tulajdonosa, már nagyon szeretné megtapasztalni a hétköznapi emberek életét, és a milliomosokat övező felhajtás mögött kicsit jobban megismerni az embereket. Erre pedig kiváló alkalma nyílik, mikor Eduard Schulze álnéven megnyeri a saját vállalata által kiírt pályázat második díját, egy tíznapos téli üdülést a bruckbeureni Grand Hotelben.
Nagy lelkesedéssel fog neki a készülődésnek, használt, ócska ruhákat vesz és szegény Schulze úrként, pénz nélkül és boldogan nekivág a nagy kalandnak. Azért minden eshetőségre felkészülve beöltözteti Johannt, az inasát gazdag embernek, és őt is útnak indítja Bruckbeuren felé, de lelkére köti, hogy viselkedjen úgy, mintha idegenek lennének.
Eközben az első díj nyertese, egy igazi szegény legény, dr. Fritz Hagedorn szintén Bruckbeurenbe készülődik. Az ő élete pontosan olyan, amilyennek Tobler úr a sajátját álcázza: doktori címe ellenére már évek óta nincs munkája, a nyugdíjas anyukája ad neki pénzt az utazásra, és olyan szegények, hogy bérbe kellett adják egy szobájukat némi kis bevételért.
Ezek a dolgok még önmagukban nem is túl jelentősek, ám Tobler úr lánya és házvezetőnője iránta való nagy aggodalmukban telefonálnak a Grand Hotelbe, és elárulják a vezetőségnek, hogy egy álruhás milliomos érkezik hozzájuk. Ám egy kis félreértés történik és Tobler helyett Hagedorn urat vélik milliomosnak, Schulze urat pedig valódi kódisnak. A félreértések aztán egyre csak szaporodnak, míg végül már senki sem tudja, mi is az igazság. A bajokat tetőzi a szállodaigazgató és a portás viselkedése, valamint a gazdag vendégek végtelen sznobsága, pofátlan kiváncsisága és hogy teljes legyen a kép, egy kis szerelem is vegyül a történetbe.
A könyv falrengető nevetésre ingerel, komikus helyzetek, fordulatok követik egymást, egy pillanatig sem unalmas. Nagyon jó hangulatú ifjúsági regény, klasszikus vígjátéki elemekkel, amelyben Kästner kifigurázza a gazdag emberek fennhéjázását, és rámutat arra, hogy milyen fontos szerepet játszik életünkben a pénz.
Én 12 évesen olvastam először, és utána még számtalanszor elővettem, újraolvastam. Tizenéveseknek való igazi csemege; bár semmi köze a ma divatos vámpírirodalomhoz, vagy a Hannah Montana-típusú történetekhez, mégis kellemes időtöltés olvasni és beleképzelni magunkat a vicces helyzetekbe. Erich Kästner az ezerkilencszázas évek elején írta a regényt, ám a történetnek ma is van és mindig is lesz aktualitása.
A Három ember a hóban legújabb kiadása a Partvonal Kiadónál jelent meg 2012-ben szép, keménykötésű borítóval és új, tetszetős dizájnnal.