A sandelfordi nyúltanya nyugalmas életét nem zavarta semmi. Egészen addig a napig, amelyen Vakarcsnak, egy kis termetű, de látnoki képességekkel rendelkező nyúlnak véres látomásai nem támadtak a tanya jövőjéről. Ezzel az eseménnyel vette kezdetét Vakarcsnak, Gesztenyének, Bósásnak és még néhány bátor nyúlnak az odüsszeiája.
Gesztenye és Vakarcs a nyúltanya peremén éltek magányos, fiatal nyulakként. Gesztenyét nyugodt, derűs természettel, Vakarcsot pedig jóstehetséggel áldotta meg a sors. Egy napon aztán Vakarcsnak hátborzongató látomása támadt a tanyával kapcsolatban, és bár figyelmeztették a főnyulat, hogy el kellene hagyniuk a tanyát, különben mind meghalnak, a Threarah nem találta meggyőzőnek az érveiket. Gesztenyét viszont sikerült meggyőznie Vakarcsnak a közelgő borzalomról (hogy ez miből fog állni, még maga sem tudta), és úgy döntöttek, elmenekülnek a tanyáról. Még néhány nyulat sikerült meggyőzniük, és a szerencsés véletlen Bósást, az ószla egyik bátor tagját is a csapatukba hozta. Éjszaka indultak el, tizenegyen, menekülve a Threarah ószlájának kapitánya elől, aki lázítással vádolta őket. Átvágtak egy erdőn, ami a nyulaknál különösen nagy bátorságot ígényel; átúsztak az erdei folyón; hogy bátorságot gyűjtsenek, pihenés közben Pitypang meséjét hallgatták El-ahrairah-ról, minden nyulak hőséről, és egymást segítve haladtak egyre távolabb és távolabb a biztonságos, megszokott régi tanyájuktól, hogy új helyen kezdjenek új életet. Vakarcs látomásai szerint egy fennsíkra kellett eljutniuk, ott talán biztonságban lesznek. Útjuk során rengeteg viszontagságon mentek keresztül, találkoztak más nyulakkal, akiknek barátságos viselkedése furcsa titkot rejtegetett, menekültek ragadozók elől, de együtt sikerült többé-kevésbé ép bőrrel megúszniuk a kalandot. Végül megérkeztek a Watership-fennsíkra, ahová Vakarcs szerint el kellett jutniuk. A nyugalom azonban nem tartott sokáig, hiszen mind kannyulak voltak, és hamar rájöttek, hogy nőstények nélkül nincs jövője újdonsült tanyájuknak. Így aztán újabb terveket kovácsoltak, és nekiláttak azokat megvalósítani. Ennél többet nem is árulhatok el a történetből, de azt elmondhatom, hogy izgalmas fordulatokban bővelkedik egészen az utolsó mondatokig.
A Gesztenye által vezetett csapat elképesztő kalandokat él át, olyanokat, amelyek “nyúlszemmel” nézve és emberszemmel olvasva is nagy bátorságot követelnek. A kis csapat bátor, tagjai jól kiegészítik egymást: Gesztenye nyugodtsága, megfontoltsága, Vakarcs okos tanácsai, Szeder zseniális felfedezései, Bósás ereje és bátorsága, Pitypang meséi mind-mind hozzájárulnak a sikeres utazáshoz.
Richard Adams regényének nyúlszereplői mind emberi tulajdonságokkal vannak felruházva – a rosszak is, hiszen a keménykezű Nadálytő generális katonai diktatúrája nem is lehetne emberibb. A nyulaink utazásuk során tanulnak, tapasztalatokat szereznek a tágabb világról, “nyúlismeretet” szereznek és rengeteget fejlődnek. Gesztenyéből demokratikus, igazságos vezető lesz, Bósás alázatot tanul, és mindannyian többek lesznek a történet végén, mint amikor elindultak. A nyúlkaland önmagában is lebilincselő olvasmány, de nyugodtan értelmezhető úgy is, mint egy nagy lélegzetű tanítómese. És bár a szereplők emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, tapsifüleseink története mindvégig hiteles marad, nyulaink nem hazudtolják meg önmagukat, úgy élnek, cselekszenek és gondolkodnak, mint az igazi nyulak. Így végig érzzük, hogy minden élő teremtmény, legyen az bármilyen apró, fontos értéket képvisel és nekünk, embereknek megvan hozzá az erőnk, hogy segítsük és tiszteletben tartsuk őket.
Számomra még egy kellemes meglepetést is tartalmazott a regény: rengeteg növény nevével találkoztam a lapjain. Minden fejezetnek saját mottója van, amelyek híres irodalmi művekből származnak, és utalást találunk benne a fejezetben történtekre. A 415 oldalas, kedves, történet minden sorát érdemes elolvasni úgy a felnőtteknek, mint a nagyobb gyerekeknek. A könyv alapján 1978-ban animációs film is készült.
Richard Adams angol író leghíresebb regénye a fenti történet. Eredetileg lányainak kezdte mesélni, nekik pedig annyira megtetszett, hogy szerették volna, ha könyvként is megjelenik. Két év alatt készült el a regény, amelyet aztán több kiadó is elutasított. Végül 1972-ben jelent meg, és hatalmas nemzetközi sikert aratott. Rengeteg kiadást megélt az elmúlt évtizedekben, igazi modern klasszikussá vált, elnyerte a két legrangosabb angol gyermekirodalmi díjat, a Carnegie Medált és a Guardian Gyerekirodalmi Díját is. Adams több könyvet is írt, ám máig ez maradt a legismertebb műve világszerte. 2012-ben díszkiadásban jelent meg magyar nyelven, így ünnepelve azt, hogy már 40 éve bestseller. Az ünnepi kiadás gyönyörű, keményfedeles borítóval érkezett, Aldo Galli rajzaival illusztrálva.