1974-ben egy angol archeológus, Sir Walter Wilkinson talált egy kéziratot az egyiptomi Nag Hammadi közelében. A kézirat három nyelven, arabul, héberül és latinul íródott. A szénizotópos kormeghatározás szerint Kr. u. 1307-ben keletkezett, Accra városában. Az accrai kézirat című könyv ennek a kéziratnak az átirata.
A történet szerint 1099. július 14-én Jeruzsálem városa a másnapi harcra készülődött a keresztesek ellen. Mindenki a harcokra és a halálra gondolt, kivéve egyvalakit, egy görög férfit, akit úgy neveztek, a Kopt. A csata előestéjén ez a Kopt összegyűjtötte az embereket egy téren és beszélt hozzájuk. Nem csatáról, halálról, védekezésről, holnapról mondott lelkesítő beszédet, hanem arra kérte az egybegyűlteket, tegyenek fel kérdéseket neki, és ő megválaszolja azokat. Azt mondta, ne a holnapra gondoljanak, hanem a jelen pillanatra, hiszen minden napnak megvan a maga nehézsége, és az éppen elég egyetlen napra. Arra buzdította a jelenlévőket, hogy azokról a dolgokról kérdezzenek, amik foglalkoztatják őket. Így az első ember arra kérte, beszéljen a vereségről, a második a legyőzöttekről akart hallani, a következők a magányról, a változástól való félelemről, a szerelemről, valamint a szépségről. A kopt pedig megosztotta velük az ő hétköznapi és mégis különleges bölcsességét. Ez a bölcs ember azt mondta a többieknek, hogy a vereség nem az amikor mások legyőznek, csak az veszít, aki feladja. Azt is elmondta nekik, hogy nem szabad összetéveszteni a vereséget a kudarccal. A kudarc egy választás, egy életforma, ami nem engedi, hogy álmodjunk és az álmainknak éljünk. És így beszélt tovább azokról a dolgokról, amelyeket hajlamosak vagyunk elfelejteni, vagy talán egyáltalán nem is gondolni rájuk. A szavai örökérvényűek, ma ugyanúgy erőt meríthetünk belőlük, mint annak idején a jeruzsálemiek. Az este végén arra buzdította az embereket, hogy jegyezzék le a szavait, éljenek azok szerint, majd adják át őket a következő nemzedékeknek, hogy ők is okulhassanak belőle.
A témák, amelyekről az emberek hallani akartak, ma is ugyanúgy aktuálisak. Mindannyiunkat foglalkoztat a magány, a szépség, a vereség, a kudarc, a szerelem, a bölcsesség. Mindennapi életünk részei ezek, és mindannyiunknak hasznos volna néha kézbe venni egy olyan könyvet, mint ez, hogy ráébresszen arra, több is van a világon, mint a mindennapi stressz, az örökös félelem a kudarctól, a veszteségtől. Sok mindent megváltoztathatnánk, ha rászánnánk a megfelelő időt, és ahelyett, hogy versenyt futunk vele, inkább elfogadnánk, hogy múlik. Paulo Coelho nem ok nélkül örvend nagy népszerűségnek, nem mondok újat azzal, hogy minden könyvében találunk valamit, amin elgondolkodhatunk. Az accrai kézirat minden oldala hozzánk szól és megérint.
Coelho könyveit magyarul az Athenaeum Kiadó gondozza, a sorozat kötetei ígényes, kemény táblával, védőborítóval jelennek meg. Nálunk két további Paulo Coelho-könyvről, az Alef és a Mint az áradó folyó című köteteiről olvashattok recenziót.