Amikor először hallottam a nem tiszta műfajokról, álmaimban sem gondoltam ilyen mértékű keveredésre. Ez a sci-fi jegyeket is mutató urban fantasy erősen magán hordozza a magyar népmesék jellegzetességeit is. A három műfaj keveredéséből, a szerző nem mindennapi fantáziájával megfűszerezve fölöttébb érdekes eredmény származik.
Karsa Harlan jelentéktelen budapesti fiatalember, aktatologató a patológián, és józanabb pillanataiban felettébb hálás a sorsnak, amiért árvaházi gyermekévei után most munkája, lakása van. Arról már igazán nem ő tehet, hogy egyre kevesebb józan pillanat jut osztályrészéül: mindjárt a regény elején megkezdődnek a mesei bonyodalmak, és hétköznapinak tűnő “legkisebb királyfink” egy sor rettenetes kaland után kibogozza a szálakat, és helyrezökkenti a kibillent időt.
Ehhez természetesen be kell bizonyitania, hogy megérdemli a jutalmat, amit a végén egy csinos barátnő és a belső nyugalom képében tehet zsebre. Hogy jó tulajdonságait bizonyítsa, segítenie kell a kerekesszékes csavargón – aki később nyilván szintén segít rajta. Rátermettsége bizonyítására fel kell ismernie ellenségeit, és meg kell küzdenie velük, pedig ez rettenetesen nehéz feladat, hiszen… és itt lép közbe a sci-fi, holmi kacsalábon forgó kastély képében, ahol az idő gyorsabban forog, és ahol öntudatlan embereket tart fogságban egy titkos céh. Természetesen a műfaj követelményeinek megfelelően az őrült tudós sem maradhat ki, akit a rosszak kihasználnak. Hogy mindezt vérszomjas kisgömböccé változó lányok, csinos, szeplős nyomozónők és hivatalnoknak álcázott politkusok tarkítják, azon már meg se lepődünk, gondolom…
És itt eljutottunk oda, ahol a part szakad: miről is szól tulajdonképpen a könyv? Mi célja van a szerzőnek vele, és milyen létjogosultsága magának az alkotásnak? Nos, azt mondanám, ez egy nem túl “súlyos” alkotás, de a műfaji keveredés következményeképpen megszólíthatja a fiataloknak egy elég széles rétegét. És ha van nekik szemük a látásra, és tudnak a sorok között olvasni, akkor szórakoztató formában egy nagyon kemény leckét kapnak a világról: a dolgok hivatalos és valós arcáról, az agymosásról és a függetlenedésről, a jóról és a helytelenről. Akár egy mesében – és akár a valóságban. Jó esetben a könyv hatására kicsit újragondoljuk a dolgainkat, mindazt, amit eddig jónak, helyesnek tartottunk, hogy vajon nemcsak készen, kényelmesen kaptuk-e, és azért fogadtuk el? Vajon életünk vezérfonalát nem mások nyomták-e a kezünkbe, önös érdekből? És a nyakunkba szakadó problémák vajon nem kulcsot kínálnak-e egy jobb, szebb, igazabb világba? Végső soron a felnőtté válás a tét, a szó igazi értelmében: a független, önmagáért felelősséget vállaló, céljait megvalósító, másokra odafigyelő emberideál elérése. Persze, ilyen fontos témák boncolgatása nem eshet meg az egyház, a hit, a politika, a szerelem, a szülői felelősség, a zsenialitás kérdéseinek érintése nélkül.
Így aztán a könyv erkölcsös, mint egy népmese, izgalmas, mint egy sci-fi és lenyűgöző, mint egy fantasy. Sokrétűségében, maiságában, őrült pörgésében mindenképpen az ifjabb (vagy magukat annak tartó) generációkat szólítja meg.