Igényes, kreatív és nagyon jó írások kerültek a kötetbe, hétköznapibb kifejezéssel élve: a krémek krémje. Utólag jöttem rá, hogy nem is találok fogást rajta, nem hiányolok semmit, nem érzem, hogy lehetett volna magasabb szintű, vagy változatosabb. Azt kaptam, amire az előző kötet alapján számítottam.
A regény legnagyobb erőssége az, ahogyan a társadalmi problémákat ábrázolja. A szerző Virginia dél-keleti csücskében született és nevelkedett, kevesebb mint egy órányi autóútra az egykori Amerikai Konföderációs Államok fővárosától, Richmondtól. A saját bőrén tapasztalta, milyen a huszonegyedik században feketének lenni ott, ahol a mai napig előszeretettel vonulnak a konföderációs zászló alatt azok, akik a fehérek felsőbbrendűségét hirdetik.
Március 18-án, a világpremierrel egy időben magyarul is megjelent Az Éhezők Viadala előzménye, Az aratás hajnala. A rajongók, noha még nem is vehették kézbe a legújabb regényt, máris azt találgatják, vajon ír-e még Suzanne Collins újabb Az éhezők viadala-regényt a jövőben. Az írónő szerkesztője, David Leviathan a Varietynek elmondta, hogy Collins valószínűleg nem fog folytatást írni a trilógiához.
Az Olvasóteremben a szó szoros értelmében lapozhatsz bele a könyvbe. Csak egy klikk, és pont olyan érzésed lehet, mintha magát a könyvet lapoznád. Próbáld ki!
Cosby írásait élénk képi világ, hiteles párbeszédek és a társadalmi kérdések őszinte feltárása jellemzi. Az amerikai délen nevelkedett, történeteihez saját tapasztalataiból merít ihletet. Regényei a régió egyedi karakterét, valamint a faji és társadalmi egyenlőtlenségekkel folytatott küzdelmet tükrözik.
A világpremierrel azonos napon, március 18-án érkezik magyarul Farkas Veronika fordításában Az Éhezők Viadala új előzményregénye, amely visszarepít minket Panem világába, 24 évvel az eredeti trilógia eseményei elé.
John Scalzi új regénye magyarul a világpremierrel egy időben, március 25-én fog jelenik meg. A magyar kiadás címe Csak a hold az égen lett. Ismerősen hangzik a cím? Talán önkéntelenül is a “…csak a nap ragyogjon” sorral folytattad gondolatban? Nem véletlen. A kitűnő fordítást maga Scalzi is elismeréssel illette.
Sansom könyvében két érdekfeszítő műfaj, a krimi és a történelmi regény keveredik, s miközben Shardlake nyomoz, az olvasó kitűnő hangulati leírásokat kap a kolostorról és környezetéről, a korabeli utazási módokról, a közhangulatról. A használt nyomozati módszerek az Agatha Christie-krimikre, a hangulat, illetve a környezet- és szereplőválasztás Umberto Eco A rózsa neve című művére enged utalni. Egyik összehasonlítás sem válik Sansom regényének kárára. Ambrus Adél ajánlója.
Joan Samson érdemei vitathatatlanok, kiváltképp a hangulatteremtést és a feszültségkeltést illetően. Fejezetről fejezetre, szinte észrevétlenül teremt meg egy nyomasztó, baljós atmoszférát, ami egy idő után ködként telepszik rá a városra, ezzel párhuzamosan pedig kiváló érzékkel tekeri fel és fokozza már-már elviselhetetlen mértékig a feszültséget. Nincs szüksége erőszakos, hatásvadász jelenetekre vagy erőteljes vizuális elemekre, ezek nélkül is észrevétlenül kúszik be olvasás közben a bőrünk alá egyfajta nyugtalanság, ami csak növekszik a nyájas és rendkívül manipulatív kikiáltó minden egyes újabb felbukkanásával.
Butler regénye azok közé tartozik, amelyek a maga rideg és könyörtelen valóságában, mindenféle idillikus máz nélkül ábrázolják a rabszolgaként elő feketék életét. A kétszeres Hugo- és Nebula-díjas amerikai írónő 1979-ben megjelent könyvének mondanivalója mindmáig nem veszített aktualitásából.
