Az utóbbi időkben bevállalt komor és lelombozó olvasmányok után az Álomlista végre egy könnyed, optimista „női” könyv. Tagadhatatlanul lányregény és tagadhatatlanul sikersztori. Álmodozóknak és erősen optimistáknak íródott, amolyan „csináld magad” útikönyv az élethez. És mivel én mindkét emlegetett kategóriába beletartozom, hát nekem nagyon bejött.
A téma az élet minősége, és mindaz, ami ezzel jár, illetve a pénz és más értékek között feszülő ellentét. Önmagában ez persze nem túl eredeti, de az írónő több szempontból is megközelíti a fő gondolatot, mint a döntések helyessége, az újrakezdés nehézsége, hiány és beteljesülés, gyász és öröm, elfogadás, szeretet és előítélet. Így aztán, az ellenpontozások okán is, a könyv némi mélységet kap. Az „így valósítsd meg önmagad 10 lépésben” amerikai ízű alapképletét ügyesen álcázza a cselekmény pörgése és a hangulat érzelmi töltete is.
Mit kerteljek? Végigsírtam a könyvet, mert annyira rólam (rólad) szólt. És mikor letettem, óriási megkönnyebbülést éreztem, és valamiféle új hitet kaptam, hogy minden ostobaság ellenére a dolgok jóra fordulhatnak – csak hinni kell benne.
Megkockáztatnám, hogy a könyv igazi főhőse az édesanya gyermeke iránti szeretete. Bár Bohlinger asszonyt már az első oldalon eltemetik, szeretetének bizonyítékai végig ott vannak a könyvben, és befolyásolják a cselekményt.
A másik főszereplő az anya kérésére kezdetben vonakodva, később egyre inkább meggyőződésből cselekvő lány, Brett. Gazdagnak és szépnek született, apjával való feszült kapcsolata ellenére is szerencsésnek érzi magát, mégsem boldog. Döbbenete, hogy örökségét csak akkor kaphatja meg, ha teljesíti 14 éves korában írt „álomlistáját”, csakhamar felháborodásba csap át. De mire az egy éves határidó lejár, ő pedig sorra teljesíti a listán szereplő célokat, egy jobb, tisztább, egyenesebb, tehát boldogabb ember áll előttünk.
Sablonos sztorinak tűnhet, de nekem tetszett: ha van létjogosultsága a sorozatgyilkosokról, perverz kéjencekről szóló könyveknek, lennie kell a pozitiv példáknak is. A könyv amúgy sem marad meg pusztán a sztori sekélyességében. A jellemábrázolás pár ecsetvonással történik, de teljesen valószínű, a szereplőkben pedig a mai ember életének lehetséges változatait mutatja be. A stílusa olyan pozitív érzelmi töltetet hoz, ami lenyűgözi az olvasót. A szerzőnek gondja van arra, hogy a szereplők lélekrajzát árnyalja, több oldalról közelítse meg. A beszéltetés is a jellemzés eszközévé válik, miközben Brett a szépek és gazdagok szerencsés világából átnéz a gettók nyomorában sínylődő lelkibeteg fiúhoz, vagy a bántalmazott anyák menhelyén élő kismamához. Míg Brett az értékkeresés útján jár, megtanulja, hogy érték mindenütt van: a nyomorban ugyanúgy, mint a szépek és gazdagok világában. És megtanulja, hogy aki menni akar, azt el kell engedni, illetve, hogy aki magán nem akar segíteni, annak kívülről nem lehet….