Úgy tűnik, nemcsak én voltam mindig kíváncsi, arra, milyen ember lehetettt a pszichoanalízis atyja, milyen érzések, meggyőződések mozgatták, milyenek voltak az emberi kapcsolatai. Lám, a két együtt dolgozó írónőnek, Karen Macknek és Jennifer Kaufmannak sikerült egy olyan regényt írni, amely bizonyos fokig kielégítette ezt a kíváncsiságomat. Nyilvánvalóan nem Freud hiteles arcát alkották meg, de amit létrehoztak, az nagyon is hihető.
Ahogy a címből is kiderül, a könyv középpontjában nem Freud áll, hanem annak szeretője és sőgornője, Minna Bernays. A hangsúly pedig nem is annyira kettejük kapcsolatára tevődik, inkább egyrészt a gyönyörű, intelligens nő érzelmi életére, másrészt pedig a korabeli viszonyok ábrázolására.
Minna Bernays egy meglehetősen eredeti ifjú hölgy, akit a sors átlagon felüli intelligenciával áldott (vagy vert?) meg. Így aztán nehezen találja a helyét a hagyományos női szerepekben. Társalkodónőként próbál elhelyezkedni, de ez a munka vajmi kevés örömet kínál neki. Az emberség és a józan ész jogán folyamatosan megszegi munkaadói szabályait, így aztán hamarosan az utcán találja magát. Az a világ még vajmi kevés lehetőséget tartogat a nők számára, nem csoda hát, hogy Minna hamarosan hat gyermeket nevelő nővére házában találja magát, hiszen a férjhezmenésen, a családon kívül más biztonság sehol nem kínálkozik a korabeli nők számára.
Freud házában megismerkedünk első sorban a ház urával, az elméletei miatt sokat támadott, újító gondolkodású Sigmunddal, a feleségével, Marthával, de Freud sokrétű kapcsolatain keresztül bepillantást nyerünk a korabeli tudomány világába, sőt, a közerkölcs, a korabeli társadalmi viszonyok is elénk tárulnak.
A tudósról megrajzolt kép nem túl hízelgő: egy egocentrikus, figyelmetlen, a maga világában élő embert farag a két írónő, aki számára a körülötte élő emberek csupán kellékek: folyton pörgő agyának szikrázását bámulják, elméleteiben gyönyörködnek, helyeslik elképzeléseit, legyezgetik hiúságát. Nem csoda hát, hogy feleségével, aki erkölcstelennek tartja munkáját, elhűl a kapcsolata, és az sem csoda, hogy Minna viszont, aki csodálja a pszichoanalízis atyjának nézeteit, menthetetlenül beleszeret. Freudot természetesen nem tartják vissza a viszonytól erkölcsi korlátok: elméletének lényege éppen az, hogy a szexuális késztetéseket nem szabad elfojtani, mert betegségeket okoznak. Minna viszont, akit joggal nevezhetünk Freud múzsájának és áldozatának, – minden bámulata ellenére – kényelmetlen helyzetbe kerül: örlődik a nővére iránti lojalitás és szeretet, és Freud ellenállhatatlan vonzereje között.
Az írók ösztönös női érzékenységgel ábrázolják a regény megannyi bonyolult jellemét: Freudot, az önző, a maga elkülönült, öntörvényű világában élő zsenit, Marthát, a feleségét, aki depresszió és rezignáltság között ingadozva viseli a maga megváltoztathatatlannak vélt asszonyi sorsát, Minnát, amint a két számára fontos ember között örlődik. Főleg a regény vége felé különös plaszticitással ábrázolják a két nővér gyerekkoruktól egyre bonyolódó kapcsolatát, de ugyanilyen érdekesek Freud kapcsolatai: fel-fellángoló, sokszor irracionálisan heves érdeklődése személyek, dolgok, elméletek iránt, majd az ezt követő megvetés vagy teljes közöny.
A regény életrajzi tényeken alapul, amiket az írónők valódi profizmussal ágyaznak a fikcióba. Csodálatos eleganciával ábrázolják az emberi esendőséget, ugyanakkor egy újságíró és egy televíziós producer realisztikus lényeglátásával emelik ki a legjellemzőbb elemeket, rajzolják meg a jellemeket, bontják ki az eseményeket. Nemcsak a női lélek és Sigmund Freud életének ismerőinek bizonyulnak, hanem a korabeli gyógyításról, trendekről, változó erkölcsökről, szokásokról is alaposan dokumentálódtak.