Sun-Mi Hwang: Rügy

Írta : Sun-Mi Hwang
Eredeti cím : 마당을 나온 암탉
Eredeti kiadás : 2000
Magyar cím : Rügy - A tyúk, aki a repülésről álmodott
Fordította : Szabó T. Anna
Kiadó : Athenaeum Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2014
Terjedelme (oldalszám) : 125
100
Vidd hírét!
  •  
  •  

Folyamatosan gyakorolt szépirodalmi kalandtúráimon Sun-Mi Hwang regényével mérföldkőhöz érkeztem. Ez a könyv bizonyíték arra, hogy a legigazabb műfaj még mindig a mese, a leghatásosabb mód az egyszerűség, és hogy a műfordítás egy gyönyörű művészet.


Ahogy a Rügy alcíme is mutatja (A tyúk, aki repülésről álmodott), a főszereplő egy tyúk, aki a világot a maga kis tyúkeszével látja, és a maga hatalmas lelkével éli meg. A már-már bugyuta történet azon a talpalatnyi helyen kezdődik, ahol a tagadás lábát megveti: Rügy nevet, és ezzel sorsot választ magának. Az újra és újra „virágokat tojó” akácfa megihleti a fogságra itélt jószágot, arról kezd álmodni, hogy egyszer kikölti egyik tojását, és anya lesz. Az anyaság vágya majd megélése lesz a könyv központi témájává, a rügy pedig a kis tyúk számára a kitartás, az újjászületés szimbólumává.

Ám a könyv szimbolikája ennél jóval összetettebb. Úgy vélem, ez egy igazi tanítás, olyan, mint a nagy zen mestereké: mindenkihez a maga szintjén szól. Van, akinek egy egyszerű történet egy tyúkocskáról, van, akinek egy szimbolikus történet az anyaságról, és van, akinek a létezés metaforája. De lássuk csak sorban ezeket a szinteket.

Egy. Rügy tojótyúk. Csibét szeretne kikölteni, ehhez viszont ki kell jutnia a ketrecből, ahol folyton elveszik a tojásait. Szinte belehal, de sikerül neki, majd a külvilág idegenségével, gyűlöletével szembeszállva, illetve azt kikerülve, egy segítő barátra találva kikölt egy vadkacsatojást, és felneveli különleges fiókáját. Végül elfogadja sorsát, és a kis menyétfiókák táplálékaként belesimul a természet örök rendjébe. Rengeteg mesei elem jelenik meg a történetben, mint például a „kishalál”, amit követ az újjászületés.

Kettő. Rügy egy anya, akinek az anyaság az élete értelme. Minden mást ennek rendel alá, de ugyanakkor ez a hatalmas vágya előremozdító, fejlesztő tényezőként is működik: furcsa helyzetekben lesz felelős egy életért, és ennek a kihívásnak mindenképpen meg kell felelnie, így aztán Rügy olyan dolgokat tanul meg, amikről korábban nem is álmodott. Megtanul félni, majd felülkerekedni a félelmén, alkalmazkodni, majd belátni, ha egy helyzetben csak vesztes lehet, és otthagyni azt a helyzetet. Megtanul segítséget elfogadni és nyújtani. Megtanul türelmes lenni, és haragos lenni, figyelni, adni. Megtanul szeretni és harcolni, majd elengedni, végül elenyészni. Átéli az anyaság minden örömét és félelmét, a belenyugvással bezárólag, amikor fiókája saját útjára indul, és amikor felismeri, hogy élete beteljesült, de ezzel együtt véget is ért

Három. Rügy egy lélek, aki világra született, és mint ilyennek, feladata van. Minden élet végső célja a teremtés: az ő lehetősége az anyaság. Életútját valamiféle szertartásnak is tekinthetjük, mely az erős akarat istent megidéző novíciusságától a tetszhalál beavató jellegén át a különféle próbatételek jellempróbáló mérföldkövein túljutva átvezet az elvégzett feladat és az értelmes halál megnyugvásába. Rügy Isten munkatársa, amikor erős akarattal sorsot teremt magának, amikor eszelős önfejűséggel utat jelöl ki magának, amikor megszállott kitartással kikölti az útjába kerülő vadkacsatojást, amikor bölcs körültekintéssel okos, életre való felnőtté neveli fiókáját. Megvallom, én sírtam ezen az együgyű történeten, mert hirtelen egyértelművé lett, milyen aprócska buktatókon múlik, ha az ember nem tud remekművet alkotni az életéből. Világossá vált, hogy semmiféle nagyságra nincs ehhez szükség, hanem csak mindenki számára elérhető apróságokra – amiket viszont olyan könnyű akár elhanyagolni is…

Olvassa ki-ki a maga olvasatát. De emellett ne hagyja elenyészni a könyv-élményt sem: a szemnek-kéznek kellemes keménytáblás kötést, a tetszetős fedőborítót, és főleg Földi Andrea csodálatos illusztrációit, melyek különleges erővel tudják visszaadni a könyv szimbólumait-metaforáit. Nem utolsó sorban pedig szólnom kell Szabó T. Anna csodálatosan lírai fordításáról. Sajnos nem beszélem a koreai nyelvet, így nem tudom összevetni az eredetivel, de meggyőződésem, hogy ennél jobb az sem lehet: már-már versszerűen tömör és képszerű és erősen láttató jellegű.

Szóval ez a könyv külalakjában szép és tartalmában jó. Kamaszok és felnőttek számára ajándékként is kiváló.


Vidd hírét!
  •  
  •