A borítón olvasható apró betűs felhívás keltette fel a kíváncsiságomat, és emiatt esett a választásom Lord Julian Fellowes legújabb könyvére: “Titkokkal és botrányokkal teli történet a Downton Abbey szerzőjének tollából.” Bár a fent említett könyvet nem olvastam, nagy rajongója vagyok a belőle készült sorozatnak, ezért tűnt kihagyhatatlannak a Belgravia.
A regény két családról szól, a feltörekvő, kereskedelemből meggazdagodott Trenchard, és a brit arisztokrácia krémjébe tartozó Brockenhurst család közös titkairól. A bevezető történet közvetlenül a waterlooi csata előtti napon zajlik, Brüsszelben, ahol a két család sarjai találkoznak, majd eltelik 25 év, amíg Londonban megismerkedik a fiú és a lány édesanyja, és útjára indul a lavina, ami romba döntheti mindkét család hírnevét. Az 1800-as évek közepén a jó hírnév volt az egyetlen, ami igazán számított, ami eldönthette, hogy sikerül-e megtartani a társadalmi pozíciót vagy akár feljebb jutni a ranglétrán, ezért kulcsfontosságú volt, hogy ne derüljön fény a titkokra, és ne kerüljön sor botrányra. A szerző nagyon jól érzékelteti ezeket a társadalmi helyzeteket, szerepeket, és hangsúlyosan kiemeli, hogy az arisztokrácia köreibe nem egyszerű a belépés, egyesek azonban képesek bármit elkövetni azért, hogy ne essenek ki a felső tízezer kegyeiből.
James Trenchardnak komoly tervei vannak a jövőt illetően, minden vágya, hogy minél feljebb jusson azon a bizonyos ranglétrán. A vagyonát kereskedelemmel szerezte, szegénységből, kemény munkával küzdötte fel magát London egyik legvagyonosabb emberévé, mégsem akarnak megnyílni az ajtók előtte, lenézik, kinézik őt maguk közül az előkelő nemesség tagjai. A fia a lábát lógatva várja a havi járadékát, hiába próbálja az apja bevonni az üzleti életbe, ő csak vidékre vágyik, ahol kedvére vadászhat, és földesúr szeretne lenni. Ilyen és ehhez hasonló ellentétes karakterekkel teli a mű, egyik komorna odaadó és lojális az asszonyához, a másik könnyedén elárulja a sajátját. Az emberi természet sokszínűségét jól ragadja meg az író, különféle karaktereket ismerhetünk meg az aljas, lusta, csak az örökségére váró nagyvárosi ficsúr figurájától a nagyon is szerethető kereskedő feleségén át a kedves, szorgalmas, nehéz munkától meg nem riadó fiatalemberig. Az arisztokrácia világa szigorú szabályokhoz kötött, zárt világ, amibe egy kis betekintést nyerhetünk a regény által.
Időnkét bepillanthatunk a londoni Belgrávia negyed hatalmas palotáinak alagsoraiba is, a szolgálók köreibe, bár annyira kevés az ilyen jelenet, hogy igazából hiányérzete támadhat az olvasónak emiatt. Ármánykodás, árulás, de hűség és odaadás is jellemzi ezeket az embereket, jellemüktől függően, és bizony néha rendesen kiveszik a részüket az események alakításából. Talán többet feltárhatott volna az író a cselédség sorsából, pár karaktert jobban megismertethetett volna az olvasókkal.
Egyéb hiányosságai is vannak a műnek: elég gyenge a fordítás, kiszámítható a cselekményvezetés, a végkifejlet, a titkokra nagyon hamar fény derül, egyszóval kevés dolgot bíz a fantáziára a szerző. Valószínűleg eredetiben olvasva élvezetesebb lehet a regény, így azonban csalódottságot váltott ki. A hangsúly a párbeszédeken van, kevés az angol táj, a környezet leírása, amit szintén hiányoltam. A borító elegáns hatást próbál kelteni, amivel sugallni kívánja a könyvben rejlő arisztokratikus légkört.
Nem szeretném elriasztani az olvasókat, hisz a maga kategóriájában szórakoztató olvasmány, könnyed, némi romantikával fűszerezve, ami miatt jól eshet a borús őszi napokon egy meleg takaró alatt követni a szereplők sorsának alakulását.