„Néha nincs is szükség szavakra. Néha elegendő egy pillantás, amely örökre megváltoztatja a sorsunkat és önmagunkat is. Az igazi szerelem független a körülményektől. Nincs feltételekhez kötve, észvesztő lendülettel ragadja magával az embert” – vallja az írónő. Megint más, ha az ember lánya egy arab férfiba lesz szerelmes, az pedig agyonveri csak úgy…
Laila Shukri első magyar fordításban megjelent regénye, a Sejk felesége vagyok elkalauzolja az olvasót egy csillogással teli, de ugyanakkor kegyetlen (al)világba. Főhősünk Isabelle, aki munkája révén Dubajban éli a keleti világ által nyújtott kellemes kis életét, addig amíg a sorsa döntés elé nem állítja: a szerelmet választja és aláveti magát az arab világ minden írott és íratlan törvényének vagy csak egyszerűen hátat fordít és megfutamodik.
Első olvasásra azt hihetnénk, hogy a már jól megszokott arab-európai szerelmi sémákat követi ez a könyv is; egy gazdag sejk, egy fiatal, naiv európai lány, szerelmesek lesznek, aztán pedig sem vallás, sem család, senki és semmi nem állhat az útjukba. Hát nem. Kedves olvasó, ha egy könnyed olvasmányt keresel a szürke téli estére, amolyan papírzsebkendős-szerelmes sírósat, ez nem lesz jó választás. Azonban ha valami olyat keresel, ami pofátlanul őszinte, ugyanakkor gyomorforgatóan (és itt a szó szoros értelmében gyomorforgatóan) tárja fel a keleti világ minden kis szennyes titkát, akkor ez a könyv kell neked. Egy bizonyos hangulat szükséges a könyv elolvasásához, ezt talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy akarom tudni a modern világ összes könyörtelen és véres szennyét. Az írónő a fő hangsúlyt nem a szerelmi szálra helyezi, hanem az arab alvilág titkait tárja föl előttünk. Megmutatja, hogy mit is tehetnek a világ kiváltságosai pusztán csak azért, mert gazdagok: gyermekkereskedelem, prostitúció, drogok, fegyverek, homoszexualitás, csillapíthatatlan vérszomj és szadista kínzások. Lehull a lepel, részletesen bemutatásra kerül egy hihetetlenül beteg társadalmi réteg. Már semmi és senki nem csillapíthatja azt az étvágyat, ami a lelküket marja belülről; már nem tudják eldönteni, hogy mivel elégítsék ki a perverz vágyaikat. Mindezen kielégítés számukra csak pszichikai és rövidtávú: újabb és újabb adagokra van szükségük ahhoz, hogy létezni tudjanak. A jó hírnévnek örvendő, a mindennapi életben sikeres üzletembernek látszó sejkek ezen beteg, ördögi kör tagjai.
Keresztény európaiként nem tudjuk átlátni, megélni vagy megérteni azt a keleti világot, ami egyre több területen szippant be mindent és mindenkit. Kívülállóként mit lát a naiv ember? Csillogás, pénz, hatalom és még több pénz. Érdekes módon ha csak szigorúan a regény földrajzi adataira koncentrálunk, és nem lépünk ki Dubaj vonzáskörzetéből, a vallás egyáltalán nincsen exponálva a külső emberek számára. A látszat megtartása és fenntartása végett minimális belátást enged az európai, kínai, amerikai turisták számára.
Isabell szerelmes lesz és viszontszeretik (?), kezdetét veszi egy mesebeli élet egy gazdag férfi oldalán, aki mindent meg tud adni számára, azonban csak egy dolgot kér cserébe: a nő teljes pszichikai, fizikai lénye fölötti uralmat. Egyáltalán nem élek a túlzás eszközével, ha azt mondom, hogy uralom; az a tény, hogy a férfi, akit teljes szíveddel és elméddel szeretsz és tisztelsz, bármikor lelőhet vagy megfojthat, szerintem simán megöli a világ összes romantikáját.
Főhősünk a történet kezdetén csak enyhébb jeleit mutatja a benne lakozó mazochista énének, amit betudhatunk szerelem első látásra szindrómának is, de ahogy futnak és összekuszálódnak a szálak, már szinte biztos, hogy ha lehetősége lenne rá, akkor sem szabadulna a kalitkából.
A történet Isabell és Szálim megismerkedésével kezdődik, és végighalad az életük fontosabb állomásain: esküvő, nászút, az első kulturális pofon, majd a többi, de már fizikai értelemben; a férfi családjának haragja és halálos üldöztetése a sivatagon keresztül, amikor kiderül, hogy a nő terhes; az első félholtra verés, majd a második, majd a harmadik… Végül a mindennapok rideg valóságában találjuk magunkat.
Nem egy egységes, koherens szálon fut a történet, a kettejük szerelmi viszonya másodlagos, a fő, a megmutatni kívánt az nem más, mint a valós kelet leleplezése. Az olvasó könnyedén rájöhet arra, hogy az írónő maga a főszereplője a történetnek. Több, ezen az álnéven publikált regénye is megjelent az évek alatt, azonban ez az első, ami a magyar olvasók kezébe is eljutott. Aktuális, testközeli képet kapunk az arab világról és minden velejárójával.
Ha elolvasod a könyvet, majd hányinger nélkül képes leszel megemészteni azt a könyörtelen valóságot, amit az élet kínál , amit elvisel egy ember csakis az anyagi jólétért cserébe, vagy egy szerelemnek nevezett illúzióért, akkor döbbensz rá igazán, hogy ez nem az „élhető világok legjobbika”, ez néha maga a földi pokol tud lenni. Azzá teszi maga az ember, a vallás, a pénz, a hatalom utáni vágy, a csillogás, a gyilkosságok sorozata, a törvényenkívüliség. Garantáltan a történet hatása alatt maradsz nem csak napokig, hanem hetekig, és agyad egy kis részében ott fognak motoszkálni a kérdések, a kérdőjelek. Hogyan képes a pénz kihozni az emberből a perverz állatot? Hogyan képes egy értelmes, intelligens és erős nő terrorban élni, nevelni a gyermekeit egy olyan ember mellett, aki már többször is majdnem megölte? Mikor jön el az a pont, hogy a világon rendeződnek valamelyest az erő és a hatalmi viszonyok? Meddig és mennyit tűrhet egy ember a világ összes létező síkján, amíg azt nem tudja mondani, hogy elég, fölállok és kiszállok?