F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye (Libri, 2020)

F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Írta : F. Várkonyi Zsuzsa
Eredeti cím : Férfiidők lányregénye
Eredeti kiadás : 2004
Kiadó : Libri Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2020
Terjedelme (oldalszám) : 323
70
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Miben hisz egy munkatáborból visszatért, mindenkiét elveszített férfi? Hogyan oldódhat fel újra a szeretetben egy kiskorú lány, akinek a szeme láttára hal meg a kishúga egy gettóban? Hogyan ölelhetnek és bízhatnak újra őszintén és tisztán?


A Férfiidők lányregénye egy olyan gyógyító kapcsolathálózatnak az irodalmi megformálása, mely szüntelenül alternatívákat keres egyfajta jól-léthez, valamiféle stabilitáshoz. Mintha a szerző egy metaholokauszt-regényt írna, az olvasó végigköveti a lappangó történelmet, ritkán kerül explicite kimondottá egy-egy pillanat, gondolatfoszlány. Ebben a kötetben nem a fájdalomra és a traumákra helyeződik a fókusz, hanem a gyógyulni akarásra, a szeretet keresésére és kiterjesztésére.

A szöveg egy 15 éves, alultáplált, hirtelen haragú tinédzser lány, Klára/Süni és egy 40-es éveit élő és a holokauszt borzalmait megjáró nőgyógyász, Aladár/Aldó öleléseinek történeteit tárja az olvasó elé. Egy találkozás története, melyben mindkét fél a szeretetet és családot vágyó félként jelenik meg, miközben magában soha ki nem mondott traumákat, fájdalmat hordoznak. A megtört Klára rögtön megtalál Aladárban egyfajta apafigurát, akihez nagyon hamar, nagyon gyengéd érzelmek kezdik fűzni. A látens vággyal telített biztonság hajszolása mindkét fél részéről már-már mániákussá válik.  Vagy nehezen vagy egyáltalán nem beszélnek a szereplők egymásnak nyíltan az egymás iránt érzett érzelmeikről, egymásról való gondolataikról. Mindig van egy közvetítő médium, melyen keresztül olykor csak az olvasó láthatja a kialakult helyzet szülte érzelmek burjánzását, máskor a szereplők egymással is tudatják. Ilyen forma számukra az írás. Aldónak sokáig ez is rettentő nehéz. A napló- vagy levélírás eszköze mellett a legtöbb információt a narrátor hordozza, ő az, aki objektíven és személytelenül közöl egyes ötleteket, fájdalmakat, félelmeket, örömöket.

Hogyan lehet egy 44-et gyerekként megélt és 50-ben fiatal élet eltorzult világképét és magányát kezelni? Hogyan lehet dachoz és gyűlölethez szintén megtörten viszonyulni? Szeretettel? De milyen is ez a szeretet? Klára/Süni egy ponton a következőt mondja „(…) ha neked sem lesz más feleséged, meg nekem sem lesz már férjem, akkor úgy törődhessek veled…” (218.) Ebben a megfogalmazásban már kicsit más színben tűnik fel Klára eleve megszállott attitűdje Aldó felé, mely töretlenül oda-vissza működik. Egy este kopognak a szomszédnál. Elviszi az ÁVÓ. Majd néhány órával az idegenek távozása után kicsit félve a holnaptól, de már nyugodtabban Aldó ezt mondja: „Legyél nagyon boldog… Tudd, hogy a tested ennyire tud örülni… És hogy ez jár neked attól a férfitól, aki majd azt mondja, hogy szeret.” (227.) Süni ekkor 18 éves, soha semmilyen kapcsolata nem volt még férfival. Érzelmei teljesen zavarodottak, nem tudja még, hogy az apát vagy a szerelmet látja/keresi Aldóban. Süni a megtört fiatal lány, aki nem látja tisztán az érzéseit. Aldó pedig úgy tűnik, hogy nem tudja, mivel élt vissza, mit érez, mit akar pótolni.

A férfi és női tulajdonságok és szokások éles szétválasztása sok helyen fellelhető a kötetben. Ilyen kiemelt esemény például a hannuka férfival, azaz Aldóval, vagy amikor egy férfi mondja az imát, Olgica rácsodálkozik ennek másságára és szépségére. Emellett Süni nem hagyja, hogy Aldó vasalja az ingjeit és végül Olgica, a butácska (vannak erre explicit és implicit szöveghelyek) de jószívű asszony karakterének megformálása, aki mindent megold a főztjével. A címben megjelölt férfi-nő párhuzam hordozhat magával egyfajta kirekesztő gesztust, idegenség-, kívülállóság-érzést, hiszen a lányregény eleve olyan műfaji sajátosságokat hordoz, mely során egy könnyű, szentimentális és boldog végkimenetelű történettel szembesül a jól megcélzott olvasói réteg. Süni nem ébred rá, hogy minden, amit tanul és amiért küzd, azt azért teszi, hogy lenyűgözze Aldót. Nem önmagáért. 

A szerző: F. Várkonyi Zsuzsa (fotó forrása: Libri Kiadó)
A szerző: F. Várkonyi Zsuzsa (fotó forrása: Libri Kiadó)

Az olvasás során körvonalazódik, hogy nem(csak) ez történik, nem erre fut ki a szöveg. Körvonalazódik egyféle gyógyulásfolyamat, illetve ennek részleges megvalósulása, de önmagát egyik szereplő sem valósítja meg igazán. A végére érve azt mutatja meg a szöveg, hogy a vágy hogyan alakul szeretetté és ragaszkodássá. Hogy hogyan lesz egy megtört lány védelmező, hogyan lépnek ki a szereplők az áldozati szerepeikből és lesznek védelmezők egymás számára. Vagy ezáltal egy másik áldozati szerepbe hajszolják magukat? 

Végül pedig látjuk, hogy egy elnyomó és kizsákmányoló rendszer hogyan gyűri maga alá a személyes identitást. Ki az, aki ki tud állni az elvei mellett mindvégig? Ki adja fel az életét halálért vagy biztonságért? Ki dönt az abortuszról? Hol vagy kinél van a biztonság?


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •