Katherine Arden trilógiájában olyan nagyszerűen szövi egybe a régi orosz világot, a mesevilágot a maga mitológiai alakjaival és a valós helyszíneket, személyeket, eseményeket, hogy mindezek elválaszthatatlannak tűnnek. A trilógia befejező regénye tökéletesen ráépül az előző kettőre, de sokkal cselekménydúsabb, pörgősebb és sokkal mélyebbre viszi az olvasót a mesevilágban és a szereplők külső-belső küzdelmeiben egyaránt.
Frannie Langton egy fekete nő volt a fehér férfiak világában. Művelt, szabadságra vágyó. Esélytelen volt a boldogsága. Regényében Collins Frannie Langton életútján keresztül nem csak az ő szenvedéseit, hányattatását mutatja be, hanem kétségkívül az összes sorstársáét is: elsősorban a rabszolgákét, de ugyanakkor minden elnyomott nőét.
A regény pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész abbamaradt. A történet Vászja testvéreivel, Olgával és Szásával kezdődik, megtudhatjuk, mi történt velük, amióta elhagyták Lesznaja Zemlját, majd innen folytatódnak Vászja kalandjai. Arden nemcsak az új karakterek megrajzolásával vesz le minket a lábunkról, hanem a már ismert szereplők fejlődése, változása, bejárt útja is hihetetlenül magával ragadó.
Egy huszonhét éves finn férfi, Aslak Anttila tüzet nyit a járókelőkre Helsinki belvárosának egyik háztetőjéről. Nem magányos merénylő, egy zöld terroristacsoport tagja, akik úgy akarnak megakadályozni egy környezeti katasztrófát, hogy minél több felelőst, vagyis véletlenszerűen kiválasztott gyalogost ölnek meg. A regény negyvennyolc rövid fejezetre van tagolva, és három váltakozó nézőpontból mutatja az eseményeket: a merénylő, a merőnylő testvére és az édesanya szemszögéből.
Albom írásmódja letisztult, lényegre törő. Hitelesen és élethűen adja vissza a Morrie Schwartzcal folytatott beszélgetések hangulatát, saját gondolatait és érzéseit beleszőve. Jelen kiadás az eredeti megjelenés huszadik évfordulójára készült, a szerző utószavával bővítve.
A regény tulajdonképpen nem más, mint a pszichológusnő őrülettel és önmagával folytatott küzdelme, amelyben annyira mélyre kerül, hogy egyedül már nem is lenne képes kimászni belőle. Mivel a főszereplő Sam egyes szám első személyben meséli el a történéseket, az ő érzelmeinek tükrén keresztül, első sorból követhetjük ezt a küzdelmet.
Kaira Rouda egyetlen nap eseményeit mutatja be apró lelki rezdülésekkel, finomra hangolt feszültségekkel, fordulatos cselekménnyel fűszerezve. Rouda pszichotrillere nem annyira pörgős, eseménydús, ennek ellenére nagyszerűen felépített történet, amelyben a ki nem mondott, mélyben lapuló, feltörni készülő érzelmek és feszültségek vezetik a történetet az elkerülhetetlen konfrontáció felé.
A Ha addig élek is egy nagyszerűen felépített történet emberi sorsokról, tragédiákról. Az írónő nagyon ügyesen játszik a kirakós darabjaival, amelyekkel mesterien megtéveszti az olvasót. A történet mindvégig fogva tart, pörgősen halad az elkerülhetetlen végkifejlet felé. A végkifejlet nagyon ütős.
Robotham nagyszerűen vezeti végig az olvasót az érzelmek kavalkádján. Szívbemarkolóan izgalmas pszichológiai thrillere mindvégig fogva tartja az olvasót.
Arden nagyszerűen mutatja be ezt a régmúlt, távoli, mesés téli világot. Regényében élethűen bontakozik ki és elevenedik meg a természet és vele együtt minden teremtménye. A nagyszerűen felépített, de nem túl pörgős történet lélegzetelállítóan magával ragadó. A táj élethű, a szereplők valóságosak, szerethetőek és gyűlölhetőek, az események pedig fogva tartják az olvasót az elejétől a végéig.
