A Három nap augusztusban Berlin legrégebbi csokoládékereskedésének történetét ajándékozza az olvasónak: a regénybe temetkezve ott érezzük magunkat a város leghíresebb utcáján és a levegőben csokoládéillat száll…
A főhős által elmesélt történet kicsit olyan, mintha egy népmese szálait szövögetné a szerző: a folyamatosan (bátorság)próbáknak kitett legkisebb fiú rejtélyes üzenetek mentén halad végig Grúzián, hogy elveszett testvérét és édesapját megtalálja. Mesék, sötét babonák és az orosz-grúz konfliktus fegyveres valósága egyszerre van jelen a pörgős cselekményű regényben, különös, ellentétektől feszülő világot tárva elénk, amelyben a kegyetlenség, az emberség, a segítőkészség és az aktuális hatalom mindenhová elérő keze jelenti a valóságot.
A lány 1983-ból című művében Linn Ullmann az érzelmeinkre hat a főhős kamaszlány történetén keresztül; kérdéseket hív elő kiszolgáltatottságról, testiségről, hatalomról, szégyenről, szorongásról és megannyi kellemetlen érzésről, amelyekről ritkán fogalmazzuk meg saját nézőpontunkat.
Atwood kisregénye tükröt tart a férfiak uralta kemény és erőszakos világnak, ahol nincsenek érzelmek, csak versengés, ahol a nők szinte észrevétlenek, nincs joguk dönteni saját életük kérdéseiben és rengeteg feladat hárul rájuk. Épp ideje, hogy megváltozzanak a narratívák, helyet és lehetőséget adva a hősök fogalmának más értelmezésére, világrendek és szemléletek gyökeres változására.
A magával ragadó cselekmény egy szenvedélyes szerelem kibontakozását ábrázolja, amelyben fel-felbukkan ugyan a jóképű idegsebész bántalmazó volta, de csak annyira, hogy olvasóként se gyanakodjunk túlságosan, inkább fogjuk a véletlenre az egyre hevesebb indulatkitöréseket. Colleen Hoover mesterien szövi a szálakat, s olyan komplex személyiségű karaktereket rajzol, akiket sem megvetni, sem elmarasztalni nem tudunk, inkább igyekszünk megérteni cselekedeteik mozgatórugóit.
A fordulatokban bővelkedő amerikai regény eseménydús cselekménye olyan női sorsokat mutat nekünk, amelyek nem szokványosak, inkább életszagúak, és közös vonásaik révén úgy érezhetjük, akár velünk is történhetnének. Bár a karakterek kidolgozottak, a történetmesélés könnyed és olvasmányos, ‘Az utolsó járat’ mégsem az a könyv, amelyre évek múltán is emlékezni fogok, mint meghatározó olvasmányélményre. Ehhez valamivel bonyolultabb cselekményszövésre lenne szükség.
Fiatal kortárs szerzőt ünnepelt a Magyar Költészet Napján a gyergyóalfalvi közönség: Ilyés Krisztinka Papírcsillag című, első verseskötetét a művelődési ház Új galériájában mutatták be az érdeklődőknek. A gyergyóalfalvi lány alkotásait húga, Ilyés Tímea tolmácsolásában hallhattuk, életének eseményeiről Péter Beátával beszélgetett a hétfő esti találkozón.
Az Apeirogon nem könnyed olvasmány: magunknak kell összerakni az apró képkockákat teljes filmmé, de cserébe két aprólékosan kidolgozott karakter, rengeteg hasznos információ birtokába jutunk, és sokat tanulhatunk a gyász természetéről is. A főhősök karakterei által olyan férfiakat ismerünk meg, akik elég bátrak ahhoz, hogy az erőszak és gyűlölet helyett szelíd módszerekkel válaszoljanak az őket ért csapásokra, s ez teszi alakjaikat meseszerűvé, időtállóvá, mitikussá.
A naplószerű történet egy év eseményeit meséli el; Joanna az ügynökségnél töltött időszak alatt megismerkedik Salingerrel, a könyvkiadás szakmájának rejtelmeivel, és olyan eseményeknek lesz részese, amelyek még vonzóbbá teszik számára ezt a különös világot.
A fejezetek külön-külön is olvashatóak, hiszen nem követnek egy szigorú kronológiát, inkább felvillantanak egy-egy fontos témát vagy időszakot Lionel Messi életéből. A képkockák amellett, hogy rengeteg, szaknyelven írt információt tartalmaznak, az olvasó számára mögöttes üzenetet is hordoznak. Azáltal, hogy megismerjük Messi gyengeségeit, amelyekből kivétel nélkül előnyöket kovácsolt, kapunk egy bátorítást ahhoz, hogy saját életünkben is hasonlóképpen cselekedjünk.
