A valós eseményeken alapuló fikciós műben nyolcéves korától követhetjük nyomon Anna Maria della Pietà életét, aki már ekkor kiemelkedett tehetségével: Antonio Vivaldi kedvenc tanítványa volt, a mester hegedűt vásárolt neki és zenét szerzett a tiszteletére.
A Három nap augusztusban Berlin legrégebbi csokoládékereskedésének történetét ajándékozza az olvasónak: a regénybe temetkezve ott érezzük magunkat a város leghíresebb utcáján és a levegőben csokoládéillat száll…
A főhős által elmesélt történet kicsit olyan, mintha egy népmese szálait szövögetné a szerző: a folyamatosan (bátorság)próbáknak kitett legkisebb fiú rejtélyes üzenetek mentén halad végig Grúzián, hogy elveszett testvérét és édesapját megtalálja. Mesék, sötét babonák és az orosz-grúz konfliktus fegyveres valósága egyszerre van jelen a pörgős cselekményű regényben, különös, ellentétektől feszülő világot tárva elénk, amelyben a kegyetlenség, az emberség, a segítőkészség és az aktuális hatalom mindenhová elérő keze jelenti a valóságot.
A lány 1983-ból című művében Linn Ullmann az érzelmeinkre hat a főhős kamaszlány történetén keresztül; kérdéseket hív elő kiszolgáltatottságról, testiségről, hatalomról, szégyenről, szorongásról és megannyi kellemetlen érzésről, amelyekről ritkán fogalmazzuk meg saját nézőpontunkat.
Atwood kisregénye tükröt tart a férfiak uralta kemény és erőszakos világnak, ahol nincsenek érzelmek, csak versengés, ahol a nők szinte észrevétlenek, nincs joguk dönteni saját életük kérdéseiben és rengeteg feladat hárul rájuk. Épp ideje, hogy megváltozzanak a narratívák, helyet és lehetőséget adva a hősök fogalmának más értelmezésére, világrendek és szemléletek gyökeres változására.
A magával ragadó cselekmény egy szenvedélyes szerelem kibontakozását ábrázolja, amelyben fel-felbukkan ugyan a jóképű idegsebész bántalmazó volta, de csak annyira, hogy olvasóként se gyanakodjunk túlságosan, inkább fogjuk a véletlenre az egyre hevesebb indulatkitöréseket. Colleen Hoover mesterien szövi a szálakat, s olyan komplex személyiségű karaktereket rajzol, akiket sem megvetni, sem elmarasztalni nem tudunk, inkább igyekszünk megérteni cselekedeteik mozgatórugóit.
A fordulatokban bővelkedő amerikai regény eseménydús cselekménye olyan női sorsokat mutat nekünk, amelyek nem szokványosak, inkább életszagúak, és közös vonásaik révén úgy érezhetjük, akár velünk is történhetnének. Bár a karakterek kidolgozottak, a történetmesélés könnyed és olvasmányos, ‘Az utolsó járat’ mégsem az a könyv, amelyre évek múltán is emlékezni fogok, mint meghatározó olvasmányélményre. Ehhez valamivel bonyolultabb cselekményszövésre lenne szükség.
Fiatal kortárs szerzőt ünnepelt a Magyar Költészet Napján a gyergyóalfalvi közönség: Ilyés Krisztinka Papírcsillag című, első verseskötetét a művelődési ház Új galériájában mutatták be az érdeklődőknek. A gyergyóalfalvi lány alkotásait húga, Ilyés Tímea tolmácsolásában hallhattuk, életének eseményeiről Péter Beátával beszélgetett a hétfő esti találkozón.
Az Apeirogon nem könnyed olvasmány: magunknak kell összerakni az apró képkockákat teljes filmmé, de cserébe két aprólékosan kidolgozott karakter, rengeteg hasznos információ birtokába jutunk, és sokat tanulhatunk a gyász természetéről is. A főhősök karakterei által olyan férfiakat ismerünk meg, akik elég bátrak ahhoz, hogy az erőszak és gyűlölet helyett szelíd módszerekkel válaszoljanak az őket ért csapásokra, s ez teszi alakjaikat meseszerűvé, időtállóvá, mitikussá.
A naplószerű történet egy év eseményeit meséli el; Joanna az ügynökségnél töltött időszak alatt megismerkedik Salingerrel, a könyvkiadás szakmájának rejtelmeivel, és olyan eseményeknek lesz részese, amelyek még vonzóbbá teszik számára ezt a különös világot.
