Ha képszerűen akarnék fogalmazni, akkor a regények borítóját említeném: az Aranypinty aranysárga, A kis barát fekete. Az Aranypintyet nagyon szerettem, A kis barátot nagyon nem. A regény egyes zseniális pontjai, mint a tűpontos környezetrajzok vagy a mellékszereplők karakterei sehogy sem fonódtak egységgé a cselekménnyel.