Teljesség, ciklikusság, nyugalom, sors, hit. Ezekre gondoltam, miután letettem a kezemből Verghese első könyvét. Mintha megannyi láncszemet fűzött volna egybe az indiai származású író, mintha minden láncszem a tökéletesség karikája volna, mintha minden sorsnak értelme lenne, mintha minden összefüggene, mintha tényleg lenne Rend, mintha tényleg lenne Valami, amiért érdemes, ahová végső soron, mindenek előtt és után, és mindenek ellenére tartozni lehet.
Kritika
|
100