Szolzsenyicin a XX. századi orosz irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, 1970-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Sztálint bíráló kijelentéseiért a második világháborút követően 8 évet töltött különböző munkatáborokban. A Gulágon töltött évek alatt szerzett személyes emlékei alapján írta meg legismertebb műveit, amelyek révén az antikommunista irodalom ikonszerű alakjává vált, a Szovjetunióban pedig ennek köszönhetően kegyvesztetté lett.