Kondor Vilmos legújabb, negyedik regényében az eddigieknél több szerepet kap a történelmi tabló, a korhű díszletek, amelyek között sajnos csak tiszavirág életű izgalmakkal találkozhat az olvasó. Pedig az író által használt klisék adottak egy jó krimihez, a cselekményszál túlbonyolítása, az idősíkok feleslegesnek tűnő váltakozása, a lassú, zavarba ejtő történetvezetés az amúgy kitűnőnek ígérkező történet szubsztanciáját semlegesítik. Ennek ellenére szórakoztató.